67805. lajstromszámú szabadalom • Vezetékelrendezés önműködő vagy félig önműködő távbeszélőberendezésekhez

vezetéket kiválasztja és a (4) primér közbenső vezetékek, valamint a (10) szekundér közbenső vezetékek vizsgáláfát létesíti, ami által egy szabad (4) közbenső vezeték, mely egy szabad (10) közbenső vezetéknek felel meg, kiválasztatik. Végül a kiválasztó egy áramlökést küld ki, mely a szóbanforgó (3, 4, 11) kontaktusok feléinek gerjesztését okozza. A vezetékkiválasztó ezután más összeköttetés létesítésére közvetlenül fölhasználható. Ha az összeköttetések létesítésére mechanikai kiválasztókat használunk, akkor minden előfizetővezeték számára célszerűen egy-egy, a szabad (4) közbenső vezetéket kikereső előkiválasztót rendezünk el. A (8, 9) kontaktusokat relék működtetik. Ezenfölül minden érkező (6) közbenső vezetékhez egy a szabad (10) közbenső vezetéket kikereső kiválasztó vagy mindegyik (10) közbenső vezetékhez egy a hívó (6) közbenső vezetéket kikereső kiválasztó tartozik. A távozó hívás ismert módon működésbe hozza a hívó előfizetővezetékekhez tartozó előkiválasztót, mimellett a kiválasztó működése közben a közbenső vezetékek elfoglaltatnak mutatkoznak az esetben, ha vagy más valamely összeköttetés számára igénybevétettek vagy ha csak a megfelelő távozó (7) közbenső vezetékek vannak elfoglalva. Érkező hívásoknál a hívó (6) közbenső vezeték a leírt módon egy közös vezetékkiválasztóhoz kapcsoltatik és ez először is kiválasztja a keresett előfizetővezetékei; és azután a (4) és (10) közbenső vezetékek vizsgálását okozza, mimellett egy egyelőre szabad (4) vezeték és a hozzátartozó szabad (10) vezeték külön elektromosan megjelöltetnek és egyúttal az említett kiválasztók az összeköttetés létrehozására működésbe helyeztetnek. Mindegyik (I, II .... X) csoport (4) primér közbenső vezetékeinek száma legalább akkora legyen, mint amekkora az ezen csoporton belül egyidejűleg létrejöhető maximális beszélgetésszám. Ez a szám azonban mindig kisebb, mint az érkező és távozó (6, 7) összekötővezetékeké, minthogy utóbbiak száma az egész százascsoporton* belül egyidejűleg létrejöhető maximális kapcsolásszámnak megfelelően van megszabva. A jelen találmány fontossága főképen ezen tényre vezethető vissza. Ha ugyanis az előfizetővezetékek közvetlenül, azaz összekötővezetékek nélkül kötendők össze egy tetszőleges érkező vagy távozó összekötővezetékkel, akkor minden előfizeU-vezetékhez vagy husz relének és pedig mindegyik (6) és (7) vezeték számára egyegy relének vagy két kiválasztónak kell tartoznia, mely utóbbiak közül az egyik az érkező, a másik pedig a távozóvezetékhez használtatik. A találmány tárgyát képező vezetékelrendezés használatánál az első esetben az egyes előfizetővezetékekhez tartozó relék száma lényegesen csökkenthető, a második esetben pedig egy és ugyanazon előkiválasztó úgy a távozó, mint az érkező vezetékekhez használható anélkül, hogy a kiválasztó kontaktussorozatainak számát számát fokozni kellene. A (3, 8, 9) kontaktusok és ennek folytán a relék száma még tovább csökkenthető, ha a száz előfizetőt még nagyobb számú alcsoportra osztjuk, mint ezt a 4. ábra mutatja. Az előfizetővezetékek itt öt-öt vezetéket tartalmazó husz (I, II, ... XX) csoportra vannak osztva. Mindegyik csoportnak öt (4) közbenső vezetéke van, melyek mindegyike a (9) kontaktusokon át két (10) közbenső vezetékkel és a (8) kontaktusokon át két távozó (7) összekötővezetékkel köthető Össze. Eltekintve a (6) összekötővezetékek és a (10) közbenső vezetékek között szükséges reléktől, a 3. ábrán föltüntetett kivitelnél minden előfizetővezetékre tizenkét, a 4. ábra esetén pedig csak kilenc relé esik. Az 5. és 6, ábra mutatja, hogy a (11) kontaktusok tehát az érkező (6) összekötővezetékek és a (10) közbenső vezetékek között szükséges relék száma szintén csökkenthető, ha a vezetékeket hasonló módon csoportokra osztjuk és közbenső vezetékeket alkalmazunk. Az 5. ábra szerint a (10) közbenső vezetékek eszerint az (i) és (II) csoportokra vannak osztva, mimellett minden csoport vezetékeihez öt (12) tercier közbenső vezeték tartozik, mely utóbbiakon