67799. lajstromszámú szabadalom • Mélyfúrókészlet és eljárás annak előállítására

- 3 — Ezen kivitelnél az ütőszerkezet két szilárd fémdarabból áll, melyek állandó kapcsolatban vannak egymással s a kapcsoló tag (17) feje szabadon foroghat és ide-oda járhat a (22) furatban. A fej fölső (33) fészke a (11) alsó résszel egy darabból vau készítve és a megnyújtott s megvastagított <31) fal ugyanazon célra szolgál, mint a (24) betéthüvely, vagyis az ütőszerkezet szétválásának megakadályozására. A (31) falrész a (15) szárat vezeti és annak lötyögését megakadályozza úgy, hogy a fej kényszermenetűen vezettetik fészkeire. Továbbá a <17) fej célszerűen hosszúkás henger alakjában van kiképezve és a furat vékonyabb (34) falával áll érintkezésben, míg a (15) szár a vastagabb (31) fallal érintkezik. A. (32) fészeknek a (11) rész (27) fölső végétől való távolsága célszerűen egyenlő a (13) vállnak a (10) tag legömbölyített (19) végétől való távolságával úgy, hogy midőn a fej az alsó (32) fészekkel jön érintkezésbe, ugyanakkor a (13) váll a (11) rész (27) végéhez ütközik, ami hatásosabb ütést eredményez és egyúttal a szár elgörbülését, elhajlását vagy megduzzadását is megakadályozza. Azonban a (22) furat a (15) szár és (17) fej összegénél hosszabbra is kiképezhető, amely esetben a (32) -fészek elmaradhat. Ha az ütőszerkezet az aknában eltörik, akkor az ilyen kiképzésű furat az eltört részek kihalászását megkönnyíti, mivel a (15) kapcsoló tag a mély (22) furatba esik és az utóbbiba valamely fogószerszám vezethető, mely a (33) lépcsőbe kapaszkodik és a szerszámot az eltört részekkel, együtt az aknából kiemeli. A leírt ütőszerkezet módosított kivitelű golyós csuklót alkot, melynek tagjai állandóan egyesítve vannak és kevés részből állnak. A 17. ábrán föltüntetett szerkezet a következő módon állítható elő: A 8. ábrán látható, kellő minőségű és vastagságú (35) acélrudat esztergába vagy más megfelelő szerszámgépbe helyezzük, mely a (12) kalapáccsal, (13) vállal, (15) szárral és (17) fejjel ellátott, egyetlen darabból álló (10) testet hozza létre (9. ábra). A (11) részt hasonló (35) fémrúdból (10. ábra) állítjuk elő, melynek (36) szakasza a fölső (31) szakasznál kisebb átmérőjű. Először a (22) furatot képezzük ki (11. ábra) és pedig célszerűen egyenes falakkal, mire az alsó (32) fészek (12. ábra) előállítása következik. Azután a (22) furat fenekéből kiinduló (23) levezető csatornát fúrjuk ki (13. ábra). A (22) furat falába a (38) gyűrűs hornyot vágjuk (16. ábra) oly módon, hogy feneke célszerűen kúpos legyen s ennek folytán a külső (31) és (36) falak közötti kúpos átmenetnek megfeleljen. A (38) horony, mely végleges alakjában (17. ábra) a (33) lépcsőt fogja alkotni, hátrafelé való vágással vagy megfelelő kúpalakú szerszámmal állítható elő. A (11) test fölső végét most vörösizzásig hevítjük, hogy a fémet könnyen lehessen tovább kezelni. A kapcsoló tagnak föl nem hevített (17) fejét a (22) furatba helyezzük és a (38) hornyon túlvezetjük, azután a vastagabb (31) falrészt alkalmas szerszám segélyével a (15) szár köré szorítjuk, míg a 17. ábra szerinti alakot föl nem veszi. A (11) testnek furattal ellátott része most egész hosszában lényegileg egyenlő átmérővel bír. Ha lehűlés után azt találnék, hogy a (11) rész hossza megnövekedett, akkor ez utóbbit alkalmas szerszámba, pl. esztergába helyezzük és (27) fölső végéből annyit vágunk le, hogy a (13) váll ugyanakkor jöjjön érintkezésbe a (27) fölülettel, mint a fej (19) vége a (32) fészekkel. A 19—23. ábrákon föltüntetett kivitelnél az alsó rudazat két (39. 40) részből áll, melyeknek mindegyike a fönt leírt módon egyetlen fémdarabból készül. Mindegyik (39, 40) rész furattal van ellátva s a két furat egyenlő átmérőjű és hosszúságú lehet, azonban a rajz szerint a (40) rész (41) furata a (39) rész (42) furatánál valamivel rövidebb. Mint a 23. ábra mutatja, a (39, 40) részek kifúrt (43) végei egymáshoz illeszkednek. Az alsó rudazat két részével egy össze-