67772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás értékes termékek előállítására vinilesztrekből

tüb, acetiléntetrakloridot vagy ecetétert ma­gában alkalmaznánk, célszerűen oldószer­«legyeket, főképen különböző forrponttal biró oldószerek elegyeit is használhatjuk. Ilyen oldószerek gyanánt ketonok és minden­féle észterek, továbbá diklóretilén, triklóretán, etilénklorid, acetiléntetraklorid és máseffélék jönnek tekintetbe. Két vagy több ilyen oldó­szer elegyéhez lakkoldatok előállításánál még bizonyos mennyiségű oly folyadékokat is adhatunk, amelyek a szóbanforgó termé­keket magukban nem oldják, pl. valamely szénhidrogént, klórbenzolt, stb. A találmány szerinti lakkozásra és impregnálásra termé­szetesen különböző polimerizált vinilészte­rek elegyét is használhatjuk. Épp ily ter­mészetes, hogy az egészben vagy részben polimerizált észterekhez még alkalmas ho­zagokat is adhatunk, a lakkok vagy impreg­nálómasszák tulajdonságait kívánt módon befolyásoljuk. Ilyen hozagok gyanánt zsíros olajok, pl. ricinusolaj, festőanyagok, por­alakú anyagok, pl. cinkoxidok, kámfor, kám­forpótlószerek, stb. jönnek tekintetbe. Ha orgános vinilészterek helyett halogén­vinilt, pl. vinilkloridot és vinilbromidot poli­merizálunk, akkor iparilag hasznavehetetlen, átlátszatlan, porózus krétaszerű masszákat kapunk, amelyek könnyen fehér porrá hulla­nak szét. A találmány szerinti eljárással azonban ezen értéktelen masszákból is értékes ter­mékeket állíthatunk elő, ha azokat a fönt­ismertetett módon föloldjuk, vagy meglá­gyítjuk és azután újra szilárd alakba hoz­zuk. Ezen utókezeléssel az igénytelen kül­sejű polimerizált vegyületekből oly termé­keket kapunk, amelyek mindazon célokra alkalmasak, amelyekre eddigelé cellulózeész­tereket, illetve celluloidot használtak, neve­zetesen szaru, borostyán, vagy mesterséges gyanta, lakkok, impregnál ószerek gyanánt, valamint filmek, műszálak és máseffélék előállítására. Ezen termékeknek az az előnyük, hogy rendkívül tűzbiztosak és szagtalanok. Alkal­mas hozaganyagok segélyével az előállított termékek szilárdsága és keménysége tág határok között változtatható úgy, hogy ugyanazon polimerizációs termékekből, úgy szarunemű, kemény, mint lágyabb és simu­lékonyabb masszák egyaránt előállíthatók. A polimerizálás módja, vagyis az alkalma­zott fényforrás sugarainak hulllámhossza is befolyással vau a termékek tulajdonságaira. A kiindulási anyagot oly módon dolgoz­hatjuk föl, hogy föloldjuk és az oldószert el­párologtatással, vagy az oldott anyag kivá­lasztásával ismét eltávolítjuk. Sok esetben azonban előnyösebb kevesebb oldószert al­kalm?zni, mint amennyi a teljes föloldáshoz szükséges; ebben az esetben lágy, plasztikus masszákat kapunk, amelyek komprimáihatók, gyúrhatok, hengerelhetők, fonalakká húzha­tók, tömbökké alakíthatók, továbbá leme­zekké és filmekké hengerelhetők. Alább a számos földolgozási és alkalma­zási lehetőség néhány példája következik 4. p é 1 d a: A klórvinilből nap-, uviol- vagy ívfény behatására kapott polimerizációs terméket forró klórbenzolban oldjuk és az oldatot vékony rétegek alakjában kiöntjük. Kellő koncentráció esetén ezen rétegek kihűlése­kor kocsonyává merevednek meg, amelyek az oldószer elpárQlgása után, a polimerizált klórvinilt teljesen átlátszó, simulékony, igen nehezen éghető filmek alakjában hagyják hátra. Alkalmas hozanyagok segélyével ezen ter­mékek tulajdonságai is tág határok között változtathatók. Klórbenzol helyett egész sorozat más oldószert is használhatunk, pl. valamennyi magasabban klórozott benzolt és ezek homo­lógjait, valamennyi halogénnel szubsztituált etnát, továbbá epiklórhidrint és számos egyéb oldószert is. Alkalmatlan vagy ke­vésbbé alkalmas oldószerek azonban, többek között a klórozott etilének, a kloroform, tetraklórmetán, szénkéneg, alkohol, éter, víz, stb. A klórbenzollal vagy más oldószerrel ké­szült oldat lakkozáshoz vagy impregnálás­hoz közvetlenül is fölhasználható. A ter­méket az oldatból valamely nemcldószerrel ki is csaphatjuk és tovább dolgozhatjuk föL

Next

/
Thumbnails
Contents