67768. lajstromszámú szabadalom • Burgonyaszedőgép

— 3 -fosta közé kerül úgy, hogy az összetor­lódás teljesen leheletlenné van téve. E célból a kés nagyon keskenyre van mére­tetve, vagyis kevéssé áll ki a földből, mi­által a (8) alsó szállúóimla alsó csigái nagyon kevéssel fekszenek a föld szine fölölt. Mivel a szállítórosták meghajtása külön (18) mótor által törlénik, az egész gép sebessége a maximumig fokozható, miután ez —- mint a régebbi konstrukcióknál — nem függ többé a belső mechanizmus meghajtására szükséges erőtől. Természe­tes dolog, hogy ez a körülmény az egész gép nagyo"bb teljesítőképességét jelenti. Mint fentebb említve volt, a (10) fölső rosta gyorsabban mozog a (8) alsó ros­tánál úgy, hogy előbbi vonóhatást fejt ki, miáltal a szár, föld és burgonya elválasz­tása elősegíttetik és a föld az alsó rosta pálcái között kihull. Ez a mozgás azonban, amely az ismert burgonyaszedőgépeknél használatos volt, nem elegendő a burgonyának a szártól való teljes elválasztására. A föld ugyan eléggé eltávolíttatik, azonban a burgonya, a szárak és füvek egy csomóba gyömöszö­lődnek. A rosták meghosszabbítása által is kedvezőbb lesz az eredmény. Ezt az elválasztást elérendő, a rosták mögött a (29) dobszita van felállítva, amelyben a (27) szállítószalag van elren­dezve, s amelynek tengelye a gép hossz­irányában fekszik. A (8) alsó szállítórosta (12) fölső vezető görgői ezen (29) dob mellső nyitott oldalán vannak, mely utób­binak csonkakúp alakja van, melynek kisebb keresztmetszete a (8), (10) rosták felé van fordítva. A (27) szállítószalag (28) csúcsokkal vagy fogazattal van ellátva, s vége körül­belül egyforma magasságban, vagy a (8) alsó szállítórosta fölső vége alatt fekszik, és pedig oly módon, hogy a kettő kőzött hézag marad, melyen a keresztben mozgó (28) fogazatsorok haladnak át. A (27) szállítószalag úgy hajtatik, bogy a (28) fogazat a föntemlített űrben fölfelé mozog, tehát a fogak a (8) alsó rosta forduló­pontjánál leeső anyagot áttörik. Ennél­fogva a szállítószalag a szárakat és egyéb fűrészeket magával viszi és végül ismét a földre dobja. A burgonyát a fogazatok nem viszik magukkal, hanem csak kies­nek és a (29) dobba kerülnek. A dobba való beesésnél a burgonya mozgásának iránya, amelyet a (8), (10) robták között kaptak, hirtelen megváltozik úgy, hogy egy tengely körül való forgás történik, amely tengely az anyagnak a rosták között való mozgási tengelyébe merőlege­sen áll. A burgonyához tapadt földnek a burgonyától való elválasztása ezen hatás által elősegíttetik. Amint a rajzon (2. és 4. ábra) látható, a jelen kiviteli alaknak a (8) és (10) szál­lítórosták nem a közepeikkel vannak a (29) dobszita tengelye alatt elrendezve. Az anyag tehát nem esik a dob legmé­lyebb részére, hanem annak egy maga­sabb pontjára. Ez által a burgonyák forgómozgása erősebb lesz, mert a nehéz­ségerő hatása alatt a dob mozgásával ellenkező irányban gördülnek lefelé. A (29) dobszita tetszőleges szerkezetű lehet és a 4. ábrán külön is föl van tün­tetve. Úgy a meghajtás mint a forgatható­ság is megfelelő alakban foganatosítható. A belső dobfalak (34) fogsorozata, mely már a korábbi szerkezeteknél is ismer­tetve volt, azon szár és egyéb fűrészek továbbvitelére szolgál, amelyeket a (27) szállítószalag közvetlenül nem vesz föl. Ily módon e részek fölemelteinek és a (27) szállítószalagra visszaesnek. A szállító­szalag úgy van összeállítva, hogy a vélet­lenül ráeső burgonya keresztül eshetik rajta. A burgonyák a dob forgása által forgó­mozgást kapnak és gömbölyű alakjuk következteben egyidejűleg hátrafelé mo­zognak. A rájuk ragadt föld a dobfalak­kal való érintkezés következtében eltávo­líttatik, és a dob nyílásain keresztül, — amely nyílások drótfonattal, pálcákkal, vagy hasonlókkal lehetnek födve kihull. A nyílások különböző nagyságúak lehetnek. A burgonya tehát tisztítva éri el a (29)

Next

/
Thumbnails
Contents