67724. lajstromszámú szabadalom • Mótort tartalmazó üreges kerék
után az (1, 2) homlokfalakat (5) orsókkal kapcsoljuk össze egymással, még pedig vagy a koszorú közelében, vagy pedig a fogazott koszorú helyén. Az (1, 2) falak közé helyezett (6) gyűrű távolságbiztosító gyanánt szolgál. Ez a szerkezet főleg az úgynevezett «gördülő kerékpár»-oknál alkalmazható célszerűen, melyeknél a tárcsák kerülete közelében gyűrűs fogkoszorúk vannak elhelyezve, melyekbe fegyverzettengelyre ékelt két kis átmérőjű fogaskerék kapcsolódik, még pedig a kerék különböző oldalain, diametriálisan egymással szemben és kissé ferdén a fogaskoronghoz és a fegyverzethez képest. Kiegyenlítőberendezés van elrendezve a motorban a hajtópontok kőzött. Ez a kiegyenlítőberendezés lehetővé teszi ugyan a fogak csúcsának vagy a fogazás és a hajtókerekek fogazásának változtatását, de nem gátolja meg a nem sima kapcsolást, vagy a fogak ütközését. Ezen kerék rendes alakjában nagyjában bevált a gyakorlatban, de járása tetemes zajjal járt az acélból való kis hajtókeréknek az acél fogkoszorúkba való kapcsolódása folytán a kerék szembenfekvő oldalain. Ezt a zajt a nagy sebesség, mellyel ezen kerekek járnak, még tetemesen fokozza. Az említett keréknél az áttétel 1:25 és a hajtóerő közvetlenül a kerék koszorújára hatván, nagy sebességgel kell a hajtókerekeket forgatni és így szükségessé válik nagy fordulatszámú elektromotorok alkalmazása. Az eddigi kerék azonkívül igan sok lyuk fúrását és sok (7) szögecs alkalmazását tette szükségessé egyrészt az öntött acéltárcsák kerületének közelében, másrészt a kerék csapágyai számára való perselyeknek a tárcsákhoz való szorítására. Ily módon minden egyes régi kerék kezeléséhez mintegy 200 szögecsre volt szükség. Nagy nehézséget okozott továbbá a külön darabból álló fogkoszorúknak cs a hajtó fogaskeréknek azon helyzetében való beszerelése, melyben a hajtókerék kis fogai helyesen kapcsolódtak, mivel a forgótárcsákat nehéz a gyakorlatban járás közben helyzetükben megtartani. A sima öntött fémtárcsák ily nagymérvű igénybevételénél gyakran megrepedtek. Gyakran fordultak elő még hibák a szögecselésnél is, mimellett a szögecseket a tárcsák között elrendezett motor által kifejtett lökések gyakran meglazították úgy, hogy ezek el is vesztek. Ezen kieső szögecsek sokszor a fogazott korong és a hajtófogaskerék közé estek, amikör is törést, komoly zavarokat, üzemmegszakítást és efféléket okoztak. Ezt a hátrányt még növelte a fogazott (8) gyűrűknek repedése is, melyek acélból öntettek, azután- minden oldalról megmunkáltattak és a fogak kimarása után, a szögecsek fölvételére kifúrattak. Ezen folyamat alatt, sőt gyakran annak látszólag hibátlan való befejezése után azt tapasztalták, hogy a fogazott gyűrűk megrepedtek vagy elmozdultak helyzetükből. Ha a (9) szorítógyűrfik és a (8) fogazott gyűrűk a tárcsához voltak szögecselve, üzembehelyezésnél gyakran azt találták, hogy a karima egyenlőtlenségei folytán a tárcsa az (a) helyen megrepedt, néha üzem közben is. Ha pedig a kerék elkészítése után és használatnál jöttek rá erre a hibára, csakis a kerék egyik vagy másik oldalának kicserélésével lehetett ezen bajon segíteni. Mindezek a hátrányok a találmány szerinti keréknél föl nem léphetnek. Az 5. ábra szerinti foganatosítási alaknál (10) köz van meghagyva a fogaskoszorú és a (11) gyűrfi között, mely közre akkor van szükség, ha a fogakat belülről kifelé vágjuk vagy a fogakat öntik vagy besajtolják a sima gyűrűbe a tárcsa belső oldalának készítésénél. Ha a fogak öntés vagy sajtolás útján készülnek, szükséges lesz azoknak egyengetése, vagy tetszőleges más módon való simítása. Az említett kiegyenlítő hatás nem járul hozzá azon nagymérvű zaj csökkentéséhez, mely a tárcsa vagy fogas koron 4 egyenlőtlenségeiből adódik ki, és nem csökkenti a fogak ütközését. Mivel a
