67721. lajstromszámú szabadalom • Abszorpciós gép

ber véghőmérsékletéig, illetve végkoncentrációjáig visszük keresztül, akkor külön hőkicserélés a keringő gazdag és szegény oldat között nem szükséges. A reszorber kezdeti hőmérséklete ez esetben egyenlő a kihajtó berendezés kezdeti hőmérsékletével. Ez veszteségek elkerülése céljából még különösen előnyös. Igaz ugyan, hogy ez esetben látszólag haszontalan hideget oly hőmérsékletnél létesítünk, mely szorosan a hűtővízé alatt van. Minthogy azonban ezen hideg hőtöbblet szüksége nélkül éretik el, a hűtendő anyagok, a hűtővíz, az előterek stb. hűtésére használható föl és ilykép a hűtőtelep gazdaságosságának növeléséhez járulhat hozzá. Az 5. ábrán egy ily reszorber és gáztalanító van alkalmazva. Ha csekély nyomásdifferenciával aránylag erős hőmérsékletcsökkenéseket akarunk elérni, ez csak úgy lehetséges, hogy a reszorbert a refrigerátorban keletkező hideg egy részével aláhűtjük. A leghidegebb reszorberhőmérséklet ez esetben a legmagasabb gáztalanító hőmérséklet alatt van ; a hőmérsékletek ismét átfogják egymást. Ez elrendezés sémája a-3. ábrán látható. A (t) szivattyú a gáztalanított oldatot a (c) reszorberbe szállítja, amelybe az egyenlő hőmérsékletű helyen lép be és azután az (m) csővezetéken át ellenáramban annak meleg végéig halad és ott bele átlép. A reszorberben gazdagbított oldat annak hideg végétől az (1) csővezetéken át a gáztalanítóba megy és azon át annak hideg végéig ellenáramban halad és ott lép bele át. A hűtővíz az (i) csőben a reszorbernek csak melegebb részén megy át, a hidegebb részt agáztalanítóval való hővezető kapcsolata hűti le. Hasznosítható hidegfejlesztés a gáztalanítónak csak leghidegebb végén történik és az (n) spirálisban haladó sóié által vétetik föl. Reszorber és gáztalanító e szerint hőjüket részben egymással kicserélik. Ily módon a reszorber legmélyebb hőmérsékletét lényegesen a hűtővíz kezdeti hőmérséklete alá hozhatjuk és erős hűtést létesíthetünk pl. magas hűtővízhőmérsékleteknél is, anélkül hogy a nyomást emelni kellene. A hőkicserélés természetesen keringő folyadék által is közvetíthető, pl. a hűtőterekből visszatérő sós víz, ahelyett, hogy azonnal a refrigerátorba lépne be, előbb ellenáramban a reszorber leghidegebb részén át vezethető, azt a hűtővíz kezdeti hőmérséklete alá hűtheti és csak azután lép be a gáztalanítóba és pedig most már annak aránylag meleg végén. Az azonos hőmérséklet mellett a gáztalanítóban fejlődő hideg nem elegendő ugyan arra, hogy a reszorbert megfelelően hűtse és ezért a két tartály között nagyobb hőfokkülönbségeket kell engednünk, hogy egy nagyobb'hőmérsékletterület hidegét fordíthassuk a reszorber hűtésére. Ez természetesen veszteségek nélkül nem lehetséges. A hőmérsékletek átfogása ennek dacára bírhat értékkel ott, hol pl. arról van szó, hogy csekély hőfokkülönbséggel az abszorpciós gép segítségével nagyobbat érünk'el vagy ha hőséges hűtővízmennyiségek kihasználására az abszorber és kibajtóberendezés között lévő nyomás különbséget kicsinyre akarjuk venni és célszerű módon a hőtermelés szükséglet különbségének kiegyenlítesére a szegény oldat keringését (a szivattyú nagyobbítása és további szabályozó szelepek elrendezése által, mimellett az oldatok teljesen azonos módon vezetendők) ismét siettetjük. Természetes, hogy ezen reszorbert és gáztalanítót kihajtóberendezés és abszorber helyett kompresszorral is lehet üzemben tartani, aminél lényeges előnnyel jár, hogy a középső hőmérsékletkülönbség reszorber és gáztalanító között ugyanazon hidegteljesítmény mellett majdnem ideális ellenáramú hőkicserélés lehetősége folytán sokkal kisebbre vehető, mint egy tiszta kompressziós gép kondenzátora és párologtatója között. Míg ugyanis tiszta folyadékok elpárologtatása az egyszer megadott nyomás mellett egészen határozott hőmérséklethez van kötve (és pedig a kondenzátornál a legmagasabb, a hűtővíz lefolyató hőmérsékletéhez, a refrigerátornál a legmélyebbhez, melyet el akarunk érni), a reszorber és gáztalanító számára csak a középső tartályhőmérsékleteket, (illetve azon terület kihagyásával,