67700. lajstromszámú szabadalom • Átvezető-szigetelő magas feszültség számára
Megjelent 1915. évi augusztus hó 5-én. MAGY, Klrt. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 67700. szám. VII/g. OSZTÁLY. Átvezetőszigetelő magas feszültség számára. HAEFELY EMIL MÉRNÖK BASELBEN. A bejelentés napja 1914 julius hó 25-ike. Elsőbbsége 1913 julius hó 25-ike. Az átvezetőszigetelőknél föllépő átütések oka első sorban a szigetelőt körülvevő, fémből való átvezetőhüvelyen az ú. n. foglalaton föllépő nyalábkisülésekben keresendő. Habár a vándorló nyaláb képződése nagy átmérőjű szigetelő alkalmazásával és annak egy alacsony dielektromosállandójú masszával való kitöltése útján bizonyos fokig elhárítható, mindazonáltal ezen módszerek nem felelnek meg vagy egyáltalán nem gazdaságosak, ha a szigetelő igen magas üzemfeszültségeknek van kitéve. Az ismert töltőanyaggal ellátott, egyszerű kivitelű átvezetőszigetelőnek, pl. a Kuhlmann-félének, igen magas feszültségek számára való kiképzése a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mivel az átütést megelőző vándorlókisülések föllépésének határa a legtávolabbról sem növekedik abban az arányban, mint amilyennel a hüvely lineáris méretei növekednek. A jelen találmány azon fölismerésen alapszik, hogy nem elegendő a szigetelőt, mint egészet, alaesouy dielektromos vezetőképességű töltőanyaggal kitölteni és hogy a vándorlószikrák keletkezése első sorban nem ezen töltőanyagtól, hanem inkább azon pálya dielektromos vezetőképességétől függ, amelyen az esetleges vándorlószikráknak haladniok kell. A találmány szerint a vándorlószikrák föllépését, azok keletkezési helyén, tehát az átvezetőszigetelő foglalatán elrendezett, lehetőleg alacsooy dielektromos vezetőképességű köpeny által akadályozzuk meg. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának két példaképem foganatosítási alakja van hosszmetszetekben föltüntetve: A két foganatosítási példánál (1. és 2. ábra) a (k) fémmagot ismert módon körülvevő (a) átvezetőcső némi közbeeső térrel a konaxiálisan elrendezett (b) köpennyel van körülvéve, amely utóbbi csekély dielektromosállandójú anyagból, pl. kéregpapirból áll. Ezen (b) köpenyen az (f) foglalat van szilárdan elrendezve, amely az átvezetőszigetelőt hordja és azt az átvezetési helyen kellő helyzetben rögzíti. Az (f) foglalat célszerűen melegen van a (b) szigetelőköpenyre zsugorítva úgy, hogy a kettő között benső összeköttetés (ú. n. «dielektromos forrasztás») létesül. A (b) köpenynek mindkét mellső vége (d) födelekkel van elzárva és a (b) köpeny és (a) eső között lévő (c) közbeeső tér valamely igen csekély dielektromosállandójú szigetelőanyaggal, pl. olajjal vagy levegővel, illetve légköri vagy alacsonyabb vagy magasabb nyomású gáz
