67654. lajstromszámú szabadalom • Sínkötés

— 2 -a sínre merőleges irányú elmozgás ellen biztosítva legyen, ellenben a csatorna fölső nyílása kevéssel szélesebb, mint az egyik sintalpszél távolsága a sinszár ellenkező oldalon lévő oldalfölületének alsó szélétől. Ennek következtében lehetséges ezt a sinsarut oldalról a sintalpra helyezni és' a csatorna egyik részét forgási él gyanánt fölhasználva, a sinsarút a sintalpra ráforgatni, vagyis ráilleszteni. A rajz a találmány tárgyát képező sinkötés egy foganatosítási alakját példaképen tünteti föl. Az 1. ábrán a sinkötés oldalnézete, a 2. ábrán fölülnézete látható; a 3. ábra az 1. ábra I—I vonala szerinti metszetét tünteti föl. A rajzon ábrázolt sinkötés az ismert (A) hevederkötésen kívül áll a (B) sinek (C) sintalpvégeit összekötő, említett, U-keresztmetszetű (D) sinsaruból, amelyeknek oldalfalai fölső szélükön befelé hajolnak és a lefelé táguló (E) csatornát határolják. A (D) sinsaru oldalfalainak befelé hajló szélei az (E) csatorna fölső nyílását határolják és az (F) karmokat képezik, amelyek a sintalpszélek átkarolására szolgálnak. Az (E) csatorna mélysége oly nagyra van méretezve, hogy a csatorna feneke és a sintalp alsó fölülete között elég nagy rés marad a (Gr) ékek behajtására, amelyek segítségével a (D) sinsarut a sintalpvégeken rögzíteni lehet. A csatorna fölső nyílásának (X) szélessége (3. ábra) úgy van méretezve, hogy az kevéssel nagyobb, mint az (Y) méret, amely az egyik sintalpszél távolságát a, sinszár ellenkező oldalon lévő oldalfölületének alsó szélétől adja meg. Ezáltal lehetséges a (D) sarut hevederkötés megbolygatása nélkül, vagy anélkül, hogy a síneket helyükből elmozgatni kellene, a sintalpra ráilleszteni. Ebből a sinsaru alkalmazási módja önként következik. A sinkötés előállítása végett ugyanis a (D) saru a 3. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett, rézsútos helyzetben oldalról az (A) hevederkötés mellett a (B) sinek egyikére ráhelyezzük és ezután a jelzett (z) nyíl irányában a (C) sintalpra vízszintes helyzetbe forgatjuk, miközben az egyik (F) karom szélét forgási él gyanánt használjuk föl. Ezután a (D) sarut a sinre merőleges irányban addig toljuk el, míg a saru (F) karmai a sintalp mindkét szélére egyformán fekszenek föl és lebocsájtva a sintalpról többé le nem eshetnek. Az (E) csatorna, amint már említettük, szorosan az (F) karmok alatt épen csak oly széles, mint a sinialp úgy, hogy a (D) saru az (F) karmokkal a sintalpra támaszkodva, a sinre merőleges irányban többé már el nem tolható. Ezután a (D) sarut a sin hosszában a sinkötés közepéig, vagyis a sinkötéshez képest szimmetrikus helyzetbe toljuk és a (G) ékeknek két oldalról a saru (E) csatornájába való behajtása által a sintalpvégekkel mereven összekötjük, mire a sinkötés kész. A saru megerősítésére természetesen harántékek is alkalmazhatók, ha a sarut az (E) csatornába torkoló, megfelelő oldalsó áttörésekkel látjuk el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sinkötés, amelynél a használatos hevederkötésen kívül még a sintalpvégeket egymással mereven összekötő sinsaru van alkalmazva, azáltal jellemezve, hogy az U-alakban profilált sinsaru a fölső széleken befelé nyúló, a sintalpat átkaroló karmok által határolt, fönt nyitott csatornával van ellátva, amely oly mélyre van méretezve, hogy a csatorna feneke és a sintalp között elég nagy rés marad a sarut a sintalpakkal mereven összekötő ékek behajtására, míg a csatorna szorosan a karmok alatt époly szélesre van méretezve, mint a sintalp, és lefelé kiszélesbedik a végett, hogy egyrészt a sinsaru megerősített állapotában a sinkötésnek a sinre merőleges irányban való elmozgása meg legyen akadályozva és másrészt a sinsaru megerősítése előtt a sinsarunak könnyű fölszerelés és beállítás végett a sintalpon könnyű mozgathatóságot biztosítson. 2. Az 1. igénypontban védett sinkötés (egy) foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a saru csatornájának fölső nyílása