67625. lajstromszámú szabadalom • Csapódógyújtó

végett a szokásos módon derékszöggel el vannak tolva egymáshoz képest. Tegyük föl, hogy a járómű egyenes pályán mozog, az (I) és (III) tengelyeket tehát a beállítószerkezet helyzetekben akként tartja meg, hogy (s) állandó és a két oldalon egyenlő. Tegyük föl továbbá, hogy mind a három tengely forgattyúja kezdetben párhuzamosan áll és hogy a p. o. a mozdony megindításának pillanatában a (III) tengely, mondjuk hogy azért, mert kerekeinek a sínekkel érintkező pontjain véletlenül nagyobb a tapadás, forgásában akadályozva van, míg a (I) és (II) kerekeknek hajlandóságuk van a kimozdulásra. Ha előbb a járómű baloldalát vizsgáljuk (1. ábra), világos, hogy ennek a kimozdulásnak a (III) tengely mozdulatlanságában mi sem állja útját, mert az (I) tengely p. o. a megrajzolt állásba azaz a (Ill)-tól (a) szögnyire foroghat, ama könnyen lehetséges föltétel mellett, hogy a (c) forgattyúcsap az (e) útjának felével jobbra mozog, azaz a (II) tengely szöggel elforog. A 2. ábrára vetett egyetlen pillantásból kitűnik, hogy a jobboldal nem akadályozhatja meg ezt a folyamatot, mert mind a három forgattyúja majdnem a holtpontban van. Az (I) és (II) tengelyeknek (a) ill. szöggel való elforgását az 1. ábra föltüntette állásokba tehát semmi egyéb nem akadályozza, mint a (d, e) és (a, b) rudak hosszának a rugalmasság határain belül lehetséges csekély változása; ennek következtében azonban igen nagy erők keletkeznek ezekben a rudakban, amely erőknek kellene most már igen kicsiny, a tengelyek közepétől vett karjaikkal a löket közepén lévő baloldalnak erőhatását megszüntetniük. Ebből megszorulások származnak, amelyek a hajtószerkezetet áthevüléssel, csaptöréssel vagy a rudak kicsuklásával fenyegetik. A differenciálagynak ebben az egyszerű alakjában való alkalmazása tehát nem volt lehetséges, hanem kényszermozgásúvá tételére feltétlenül szükségessé vált. egyéb sokrószű szerkezetek hozzátétele, amint ezek az Organ 1888. évf. 33. 1. 6. ábráján és az V. tábla 1. ábráján, valamint a többi fönt megadott forrásokban láthatók. A differenciálagy azon alakjában, amelyben a jelen találmány tárgyát tevő hajtószerkezetnek lényeges alkotórészét teszi, a föntebb ismertetett Klose-féle alkalmazásától a következőkben különbözik: 1. a differenciálagytól elvezető rudak úgy vannak irányítva, hogy egyidejűleg mindkettő húzásra vagy mindkettő nyomásra van igénybe véve, míg az 1. és 2. ábrából azonnal szembetűnik, hogy a Kloseféle elrendezésben az egyik rúd nyomott állapotának mindig a másik rúd húzott állapota felel meg; 2. az agyra ható két rúd a gép egyazon oldalán nem áll párhuzamosan, hanem derékszög alatt vagy legalább megközelítőleg ilyen szög alatt (3. ábra.) Ennek közvetlen folyománya, hogy a három összekapcsolandó tengely nem lehet egyenes vonalban egymás mögött, hanem háromszögben kell elrendezve lenniök. A hajtószerkezet tehát közönséges gőzmozdonyokhoz nem használható, hanem igenis a 9. vagy 10. ábrának megfelelően épített villamosmozdonyokhoz, amelyeknél a három tengelynek háromszögben való elhelyezkedése magától adódik. Az új hajtószerkezet tehát a Klose-féléből az 5. és 6. ábrák kapcsán a következőkép képzelhető leszármaztatva: A vegyes vonallal rajzolt (III) tengelyt önmagával párhuzamosan maradó forgattyújával, valamint (a, b) hajtórúdjával és a differenciálagynak hozzátartozó (b, c) karjával együtt a (c) forgáspont körül fölfelé jobbra forgatjuk, míg (a, b) merőleges nem lesz a (d, e)-re. Ekkor a (b) pont (b") helyre esnék; figyelembe kell azonban vennünk, hogy ekkor megmaradna az a régi állapot, amely szerint az egyik rúdra kifejtett húzás a másikban nyomást eredményezne. Hogy tehát a mindkét rúd azonos fajta igénybevétele 1. alatt fölállított követelményeknek eleget tegyünk, a (c, b") kart ellenkezőleg kell irányítanunk azaz (c, b')-be