67610. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés téglák, tetőcserepek, csempék és effélék számára

— 32 — gyát tevő szárítóberendezést egy példaképem foganatosítási alakban mutatja be és pedig az 1. ábrán függőleges keresztmetszetben, míg a 2. ábrán a csatorna egy részét hosszmetszetben. A bemutatott példaképem szerkezeti megoldás szerint az előnyösen vasbádogból készült, belső (a) csatornát egy második csatorna veszi körül, mely célszerűen jó hőszigetelő anyagból, pl. téglából, vasbetonból vagy efféléből van fölépítve. A belső (a) csatorna és a külső (b) csatorna között egy köpenytér áll elő, mely a szárítóberendezés mindkét végén jól el van zárva. Ezen köpenytérben a vasbádogból való (c) válaszlapok segélyével egy-egy (d) oldalcsatorna van kiképezve, mely a szárítóberendezés egyik vége közelében, miként ez a 2. ábrán látható, á függőleges (e) lap segélyével el van zárva. A körkemencéből távozó és az (f) csatornában vezetett füstgázok tehát (g) nyíláson keresztül az alsó (h) és fölső (i) köpenytérbe lépnek és ezáltal a belső (a) csatornának külső oldalát a kerületnek legnagyobb részén közvetlenül érintik és ezáltal melegségtartalmukat a belső csatornának leadják. Ha a füstgázak a szárítóberendezés másik végéhez érnek, úgy az ellenkező irányban a (d) oldalcsatornákon keresztül visszavezettelnek és az (1) füstelvezető-csőbe jutnak. Ezen füstelvezető-cső célszerűen exhaustorral látható el, melynek segélyével a füstgázok áranjlási sebessége szabályozható. A füstelvezető (1) csövet azonban egy kéménynyel is kapcsolhatjuk, mellyel kellő huzamot létesíthetünk. Az ismert szerkezetű szállítókocsikra rakott nyersárút a találmánybeli szárítóberendezésbe célszerűen a belső csatorna fenekén vezetett végnélküli (m) lánc segélyével vontatjuk be. Ezen célból a belső (a) csatorna fenekén síneket fektetünk, melyeken a szállítókocsik tovamozognak. A mesterséges szárítás a találmánybeli szárítóberendezéssel akként történik, hogy a nyersáruval megrakott kocsikat az (m) szállítólánchoz kapcsolva, sűrűn egymás mellett a belső csatornába vontatjuk be. Ezt követőleg a belső (a) csatorna mindkét végén alkalmazott (n) ajtókat elzárjuk. A szárítóberendezés kőpenyterébe bevezetett és a föntiekben ismertetett irányban haladó füstgázak melegségtartalmukat belső (a) csatornának leadják és így az utóbbiban elhelyezett nyersárú kellő hőfoknak van alávetve. Körülbelül 30—40 perc eltelte után az (n) ajtókat nyitjuk és az (m) szállítólánc mozgatására szolgáló közlőművet bekapcsoljuk. Ezen közlőmű célszerűen úgy van elrendezve, hogy bekapcsolás után körülbelül 3 percig marad bekapcsolt állapotban, mely idő alatt a lánc körülbelül egy méter utat tesz meg, mire a közlőmű önműködőlég kikapcsoltatik. Az említett 3 percnyi idő arra szükséges, hogy njr

ersárúval megrakott újabb kocsit kapcsolhassunk a vontatólánchoz, mely utóbbit az (a) csatornába bevontatja, míg a szárítóberendezés másik végén ugyanezen idő alatt kivontatott kocsit, melyen már kiszárított árú van, lekapcsolhassuk. Ezt követőleg az ajtókat újból elzárjuk, mire 30 — 40 percnyi időköz után a fönti műveletek ismétlődnek. A nyersárú szárítása alkalmával keletkező gőzök és párák elvezetésére a belső (a) csatornához kapcsolt (o) cső szolgál, melyet exhaustorral láthatunk el, vagy pedig az (1) csővezetékhez kapcsolhatjuk, mikoris az utóbbi csővezetékből távozó füstgázok a belső (a) csatornában fejlődött gőzöket is magukkal viszik. A föntiekben ismertetett szárítóberendezésnél tehát a szárításra fölhasznált füstgázok nem érintkeznek a nyersárúval, miért is azok bepiszkolódása be nem következhetik és a kezelőszemélyzet is tökéletesen meg van védve a füstgázoknak az egészségre ártalmas hatásától. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szárítóberendezés téglák, tetőcserepek,