67608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lefelé lógó izzótestek előállítására

szer azon előnnyel jár, hogy a gyűrűnek külön eltávolítása fölöslegessé válik, mint: hogy a fonal a későbbi leégetés alkalmával szintén elég. A 8. ábrán a szövetdarabnak különleges szemelrendezése látható, mely szerint a szembőségek a darab középső részétől a szélek felé jelentékenyen bővülnek. Ezáltal az izzótest fölső szélén a túlnagy anyagfölhalmozás meggátoltatik. A 9. és 10. ábrán föltüntetett foganatosításnál az (i) alakítótuskó van alkalmazva, mely fölső részén (k) mélyítéssel van ellátva, melybe a (d) tartógyűrűt fordított helyzetben, illetve lábaival lefelé irányítva helyezzük. Közvetlen az (i) alakítótuskó fölött a kerek nyílással ellátott (m) lemez van elrendezve, mely vagy fölülről csappantható a tartógyűrű széle fölé, vagy pedig két oldalt eltolható félből áll és mely az alakítófuratot képezi. Az (n) tövis az (i) alakú tövisnek egy központos furatában függőleges irányban van vezetve és átmérője olyan, hogy a tartógyűrűbe illik. Az izzótest előállítása céljából elsősorban a tartógyűrűt lábával lefelé az alakítótuskó fölső vájatába helyezzük és a (c) szövetdarabot a 9. ábrán fóltüntetett módon ráfektetjük. Ezután az (m) alakítólemeznek két felét szorosan egymáshoz toljuk és az <n) tövist fölfelé mozgatjuk, amiáltal a szövetdarab az (i) alakítótövis és (m) gyűrűs lemez szélei között áthuzatik és tartógyűrű fölött zacskóalakúvá formáltatik. A kettéosztott (m) gyűrűs lemez olykép van elrendezve, hogy a magnéziagyűrűnek a löketési hornya fölül' valamivel kinyúlik, vagyis az alakítófuratnak torkolatánál fekszik úgy, hogy a megerősítésre szolgáló fonal kívülről körülfektethető és az izzótést a magnéziagyűrűvel összeköthető. A tövisnek kis átmérője folytán az izzótest a kívánt egyenletesen domborodó kupolaalakot még nem veszi föl, hanem az a szokásos utánkezelóssel (leégetés, keményítés stb.) magától oldódik ki. Azonnal jó alakítást azáltal érhetünk el, hogy az izzótest fölé — amint az a 10. ábrán pontvonalkázottan jelezve van — még egy (o) formaperselyt helyezünk el, és alulról egy föl nem tüntetett vezetékben, pl. egy üresen kiképzendő tövisen át sűrített levegőt bocsátunk be úgy, hogy az izzótest a kívánt alakot veszi föl. Ezen második (o) perselynek további előnye, hogy közte és a gyűrűs lemez között, a magnéziagyűrű lekötési hornyának magasságában, a (p) hézag marad meg, mely a megerősítőfonal bevezetésére vezetőcsatorna gyanánt szolgálhat, miáltal maga a lekötés megkönnyíttetik, illetve gyorsabb munka válik lehetővé. A meg nem változtatható átmérővel biró tövis helyett esetleg oly tövis is alkalmazható, melynek fölső része az izzótestbe való bevezetés után alkalmas módon kitágíttatik. így pl. a 9. és 10. ábrán föltüntetett tövis egy gumiburokkal látható el, mely a tövisnek bevezetése után fölfuvatik, miáltal az izzótest a kívánt és a külső (o) persely által határolt alakot veszi föl. A 11. és 12. ábrán föltüntetett példa szerint maga a tövis egy egyszerű (r) tömlőburokból áll, mely a levegő bevezetésére szolgáló (s) vezetékkel és fölfuvott állapotában a kívánt alakkal biró (t) hálóbevonattal van ellátva. Ezen változtatható tövis, mint ez a 9. és 10. ábrán látható, vagy hosszirányban eltolható, vagy, mint ez a 11. és 12. ábrán látható, helytállóan lehet elrendezve. Utóbbi esetben (11. ábra) a maguéziagyűrűt a még gyöngén fölfuvott tövisre helyezzük és utóbbit fölfúvás útján a végleges helyzetbe (12. ábra) hozzuk. Ezután a szövetdarabojt ráhúzzuk, simítjuk és a fonalat körülkötjük. Végre a fölfuvott tövisből a levegőt kibocsátjuk úgy, hogy a tövis összezsugorodik és az elkészült izzótest fölfelé lebúzható. Az ezen eljárás szerint készült izzótesteket azután a szokásos módon tovább kezeljük vagyis elhamvasztjuk, alakítjuk, keményítjük, vagy pedig azokat mint impregnált testeket hozzuk forgalomba. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás lefelé lógó izzótestek előállítátására, azáltal jellemezve, hogy a szövet-