67593. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet járművek, főleg mezőgazdasági gépek kerekei kapaszkodó részének a kerékkoszorún való fölerősítésére
a fölfogó vasaknak megerősítéséhez a •csavaranyáknak csak néhány menettel való elforgatása elégséges és a csavaranyákat a csavarorsókról lecsavarolni nem kell, tehát a lecsavarolt anyáknak az eddigi szerkezeteknél könnyen bekövetkezett elveszése is ki van zárva.' A mellékelt rajzban a találmánynak •egy foganatosítási alakja példaképpen, motoros ekének kerekénél, egy kapaszkodó résznek fölerősítőszerkezete gyanánt kiképezve van főltüntetve. Az 1. ábra a keréktalp egy részének és egy, ezen a találmányt képező szerkezet segélyével fölerősített kapaszkodórésznek oldalnézete. A 2. ábra metszet az 1. ábrának A—B vonala szerint. Az (1) kerékkoszorún (2. ábra) az ismert (2, 3) furatok vannak kiképezve, melyeken az eddig ismert fölerősítő szerkezeteknek használatánál, a fölerősítő csavarok jártak át. Ezekben a furatokban foglalnak helyet a találmányt képező szerkezetnek használatánál a (4) kapaszkodó résznek az (1) kerékkoszorúhoz hozzáfekvő (7) karimájába beszögecselt <5, 6) csapok. A keréknek két oldalán a {10, 11) fölfogó vasak vannak elrendezve, melyeket a (8, 9) csavarok szorítanak a kerékkoszorúnak belső fölületéhez és melyek lábrészeikkel a kapaszkodó rész {7) karimájának belső fölflletére támaszkodnak. A fölfogó vasakban a (8, 9) csavarok számára a (12, 13) hosszlyukak vannak kiképezve. A (4) kapaszkodórésznek hossztengelyével párhuzamos (12; 13) hosszlyukakkal egyirányban a kapaszkodó rész (7) karimájának belső fölületén a {14, 15) hornyok vannak kiképezve, melyekben a fölfogó vasaknak lábain kiképezett (16, 17) bordák vannak vezetve. A (7) karima és a (10, 11) fölfogó vasak között a (18, 19) nyomórugók vannak közbehelyezve. A rajzban működési állapotában föllüntetett fölerősílőszerkezetnek megeresztéséhez elégséges, ha a (8, 9) csavarok-2 - \ nak csavaranyái kissé elforgatlati Wk. Ekkor a (18, 19) rúgók azonnal műtödésnek indulnak és a (10, 11) fölftVó vasakat a kerékagy felé nyomják, a iii pl. tőzeges vagy agyagos talaj esetébi ti fontos, melynek megmunkálásánál a (1 11) fölfogó vasak, bizonyos mértékbe. I könnyen hozzátapadhatnak a kerékko szorúioz. A (10, 11) fölfogó vasak ezután kifelé tolatnak, míg a (8, 9) csavarorsók a (12, 13) hosszlyukaknak másik végéhez nem érkeznek. Mihelyt a fölfogó vasak a kerékkoszorút elhagyták, a (4) kapaszkodó részt is le lehet emelni, miközben az egész megerősítőszerkezet a kapaszkodó részen rajta marad és evvel egy darabot képez. Ekkor érvényesül p. (18, 19) rúgóknak második előnyős hatása, hogy a (10, 11) fölfogó vasakat a (7) karimától távol és a szerkezetet az újból való fölhúzást megengedő állapotban tartják. A (14, 15) hornyok és az ezekkel kapcsolódó (16, 17) bordák által kiképezett vezetékek főleg arra szolgálnak, hogy a (10, 11) feszi lovasakat, a (4) kapaszkodórészeknek a kerékkoszorún való elhelyezése közben, a kellő helyzetben tartják, amennyiben a (8, 9) csavarorsókon csúszó (12, 13) hosszlyukakkal együtt lehetővé teszik, hogy a fölfogó vasak, minden további beállítás és beigazíiás mellőzésével, egyetlen, kalapáccsal vagy csavarkulccsal gyakorolt ütéssel, egyenes, a kapaszkodó résznek hossztengelyével párhuzamos irányban hajtassanak az (1) kerékkoszorúnak belső fölülete fölé. A találmányt képező fölerősítő szerkezetnek különös előnye az, hogy nemcsak az (1) kerékkoszorúban amúgy is meglevő, az ismert fölerősítő szerkezetek által megkövetelt (2, 3) furatok lelnek a találmányt képező, kapaszkodó és más, járulékos kerékkoszorúrészeknek föl erősítésére szolgáló szerkezetekkel kapcsolatban alkalmazást hanem, hogy a használatban levő kapaszkodó és más kerékkoszorú részek is fölerősíthetők kis változtatások után a találmányt képező
