67592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok gázok és gőzök szárítására

mátok, föltéve, hogy az a kívánságnak megfelelően működik, azaz az esetleg elszálló salétromsavgőzök gyakorlatilag vízmentesek, .már most a következők: A készülék legfolsőbb részében a kevés vífgőzzel elegyített salétromsavgőzök nagy töménységű kénsavval találkoznak. Miután a kénsav vízgőzt vesz föl, melegfejlődés lép föl, amely annál nagyobb, minél lejebb jutunk a készülékben. A kénsav azonban a vízfölvétellel egyidejűleg kevés salétromsavat is vesz föl és pedig különösen akkor, ha hideg. Ha ez a készülék legfölsőbb részében történik, akkor ez nem nagyon befolyásolja a folyamatot, mert a készülék ezen részében különösen az a fontos, hogy a salétromsavgőzök gyakorlatilag vízmentes állapotban szállhassanak el. Ezen célra nézve nem káros, hogy a kénsav hőmérséklete a készülék legfölsőbb részében különbözik a vele találkozó salétromsavgőzök hőmérsékletétől, mert a sav szárító hatása ezáltal csak fokozódik. A készülék, alsó részében erősen víztartalmú salétromsavgőzök fognak a kénsavval találkozni, amely nagymennyiségű (a processzus folyamán) fölvett salétromsavat tartalmaz. Miután a kénsavnak itt C3ak csekély képessége van a salétromsavgőzökből vizet fölvenni, ennek folytán a készülék ezen részének lényegesen más a föladata, mint a fölső részének. Miután a készülékből távozó kénsavat salétromsavtartalmától meg kell szabadítani, mielőtt azt koncentrálásnak vetjük alá, hogy azután fölülről újra bevezessük a készülékbe, ennek folytán fontos, hogy annak salétromsavtartalma minimális legyen. A készülék alsó részének tehát az a főfeladata, hogy a kénsavat a processzus folyamán fölvett salétromsavtól megszabadítsa. Ezt azáltal érietjük el, hogy a készülék ezen részében a hőmérsékletet olyan magasan tartjuk, amilyen csak lehetséges, anélkül, hogy a salétromsav bomlása bekövetkeznék. Ezen magas hőmérsékletnél a kénsav által fölvett salétromsavnak legnagyobb része kiűzetik, mi mellett ezen salétromsavgőzök azokkal együtt, a melyeket a készülékbe bevezetünk, a készülék középső részébe fölemelkednek. A készüléknek ezen középső részében megy főképen végbe a salétromsavgőzök szárítása. A mikor a kénsav vizet vesz föl, akkor tudvalevőleg annyi meleg fejlődik, hogy a processzust meglehetősen erős hűtés alkalmazása nélkül gazdaságos módon nem lehet foganatosítani. A végből már most, hogy a készülék lehűtését olyan módon végezhessük, hogy a két végrész számára a föntemlített célsserű üzemi viszonyok létesüljenek, a jelen találmány szerint úgy járunk el, hogy a készüléknek egy alkalmas pontján annyi meleg folyadékot húzunk le, amelyet a készüléknek egy magasabban fekvő pontján abba ismét visszavezetünk, hogy a hűtés által eltávolított melegmennyiség a tulajdonképeni szárítózónában fejlesztett melegnek megfelel. Miután a készülék legfölsőbb részében előnyösen lehetőleg nagy töménységű kénsavnak (illetve egy másik szárítóanyagnak) kellene jelen lenni, ennek folytán a föntemlített hűtött folyadékot (amely rendesen tetemes mennyiségű vizet tartalmaz) célszerűen nera a készülék fölső részén, hanem egy alantabb fekvő ponton bocsátjuk be, amennyiben fönt a tömény kénsavat tömény állapotban vezetjük be. Ha a készüléket ilyen módon működtetjük, akkor tehát abban egy olyan zónát létesítünk, a melyen keresztül a készüléken átáramló folyadékon kívül még egy állandó folyadékmennyiség kering,amelynek kettős célja van és pedig egyrészt, hogy a fölülről állandóan bevezetett, aránylag csekély mennyiségű koncentrált szárítóanyaggal együtt szárítóanyag gyanánt működjék és másrészt, hogy a hőmérsékletet a készülék ezen részében olyan alacsonyan tartsa, hogy a szárítóanyag az ott fenforgó hőmérsékleténél munkáját végezhesse. Azonfölül, hogy ezen folyadékot a körfolyamat alatt lehütjük, lehet esetleg annak százalékos összetételét is valamely megfelelő processzus által (pl. a salétromsavnak denitrálás útján való eltávolítása által) esetleg megváltoztatni. A lehűtésre nézve azonban nem.célszerű> ha kizárólag ezen keringő folyadékra vagyunk utalva, amennyiben összetalálkozó