67574. lajstromszámú szabadalom • Kettőshatású golyós támcsapágy

— 348 — nyegtelenek és tetszés szerint módosíthatók. Ha a (2) tengely pl. jobbról balra ható axiális terhelésnek van alávetve, az ágyrészek rugalmassága folytán a bal csapágyfél kissé összenyomódik, míg a jobb csapágyfél megfelelően meglazul. Ezen meglazulás meggátlására, vagy jelentéktelen mérvre való csökkentésére szolgál a találmány szerinti elrendezés. Az (1) tengelykarimába axiálisan eltolódható (18) i 11. (19) tömbök vagy gyűrűk vannak illesztve, melyeknek külső lapja a (3) ill. (4) ágylapokhoz fekszik, míg egymás felé forduló fölületeik ferdék és a közéjük helyezett (20) ékekhez fekszenek, melyek mindegyike (21) orsó révén {22) lendsúllyal van kapcsolva. E súlyoknak és az ékeknek száma a körülmények szerint változhat. A tengely forgásakor a lendsúlyok az ékeket kifelé húzzák s ezáltal a (18, 19)tömböket szétfeszítik úgy, hogy a terheletlen csapágyfélre nyomás gyakoroltatik s •ezáltal a csapágyrészek helyes helyzetüket nem változtathatják meg. A forgásnak s •ennek folytán a csapágy terhelésének megszűntekor az ékeket eredeti helyzetükbe az a nyomóerő viszi vissza, melyet a csapágy nyormális belső feszültsége idéz elő, lehet azonban esetleg e célra rúgókat is alkalmazni. Nehogy az ékek a feszítő helyzetben megszoruljanak, ami a csapágyat fölösleges módon szorítaná akkor is, amikor • a tengely nincs terhelve, az ékszöget nagyobbra választjuk, mint az ékfölületek súrlódási szögét. Nem szükséges, hogy a lendsúlyok az 1. ábra szerint a két. csapágyfél között hassanak, mert hathatnak pl. a tengelykarima és egy-egy csapágyfél között is. Ilyen szerkezet látható a 2. ábrán, melyen mindegyik csapágyfél a másikétól független ékrendszerrel és megfelelő lendsúlyokkal bir. A (20) ékek .közvetlenül az (1) karima és a (3) ill. (4) ágylapok között hatnak. Az ékfölületek súrlódásának csökkentésére és csekély ékszögek alkalmazásának lehetővé tételére az ékfölületek egyikén golyókat vagy görgőket alkalmazhatunk. A 3. ábrabeli példánál a lendsúlyok (23) térdemelők révén hatnak a (3) és (4) ágylapokra. A térdemelők közvetlenül a (3) és (4) lapok között lehetnek elrendezve, vagy pedig a tengelykarima és a (3, 4) lemezek egyike között, mely utóbbi esetben mindegyik csapágyféi külön ilyen összenyomó szerkezettel látandó el. A hatás lényegileg az 1. és 2. ábrabeli példáknak felel meg. A 4. ábrabeli példánál a tengelykarima és mindegyik (3, 4) ágylap között szabad végükön (22) lendsúlyokat hordó szögemelők vannak elrendezve, melyek a tengely forgásakor összeszorító nyomást fejtenek ki a meg nem terhelt csapágyfélre. A találmány nem szorítkozik olyan csapágyakra, melyek az 1—4. ábrák módjára egy tengelykarima két oldalán elrendezett két csapágyfélből állnak, hanem oly csapágyaknál is alkalmazható, melyeknél az 5. és 6. ábra módjára a csapágyfelek két tengelykarima és egy vagy két helytálló csapágytok-karima között vannak elrendezve. Az 5. ábra szerint a csapágyfelek a csapágytok (25) helytálló karimája és a (26, 27) tengelykarimák között vannak elrendezve, mely utóbbiak közül az egyik a tengellyel egy darabból készülhet. A terheletlen csapágyfél összeszorítása a keringő (3) ill. (4) ágylemez és a (26) ill. (27) tengelykarima közé helyezett, (22) lendsúlyokkal ellátott (20) ékek által eszközöltetik. A 6. ábra értelmében a csapágyfelek a csapágy tok megfelelő (28) ill. (29) karimája és a (26) ill. (27) tengelykarima közé vannak szerelve. Forgáskor a (22) lendsúlyokkal ellátott (23') ill. (24) szögemelő szorítják össze a megfelelő csapágyfelet; a szögemelők a keringő (3) ill. (4) futógyűrűk és a (26) ill. (27) tengelykarimák között hatnak. A találmány alkalmazható oly kettőshatású csapágyakra is, melyek két egyszerű — egy-egy nyomásirányra szolgáló — golyós támcsapágyból képeztetnek. Természetesen kívánatos a lendsúlyok nagyságának lehető csökkentése, melyet a fönti áttételekkel (ék, szögemelő, térdemelő stb.) érünk el. A súlyok által kifejtett hatás ily módon fokoztatik, ami nem okoz kárt,