67559. lajstromszámú szabadalom • Egyenárammérőkészülék
__ Megjelent 1915. évi julius hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 67559. szám. VII/f OSZTÁLY. Egyenárammérőkészülék. BESAG ERNST FŐMÉRNÖK M/M FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1914 julius hó 25-ike. Elsőbbsége 1913 augusztus hó 20-ika. Az egyenáram mérése mindazon esetekben, amelyekben a készülékeket nem akarják közvetlenül a vezetékbe szerelni, mellékzárlatok útján történik, melyhez a készülékek hozzá vannak kapcsolva. Ez az elrendezés hátrányok egy sorával jár, melyek különösen nagyobb áramerősségnél és nagy feszültségnél mutatkoznak. Mindenek előtt a shunt sok energiát fogyaszt és a készülékhez vezető vezetékeknek a hitelesítésnél megállapított állandó méreteket kell adni. A vezetékek a földhöz képest a teljes feszültséget vezetik, ami 500—800 Voltnyi feszültséggel dolgozó vasutaknál igen* jó szigetelést és lerakást igényel. Mindezen hátrányokat a találmány tárgya a legegyszerűbb módon kerüli el; az elrendezés csakis váltakozóáramu áramforrás jelenlétét igényli. A mérendő egyenárammal váltakozó áramú kör indukcióját befolyásoltatjuk és a váltakozó áramú körben föllépő változást mérjük. Minthogy a váltakozóáramú kör feszültségét tetszőleges kicsire választhatjuk, a vezetékek ellenállása alig jön tekintetbe ós a saját fogyasztás is minimális, ezen újítás az összes leírt hátrányokat elkerülhetővé teszi. A méréshez, mint ez a mellékelt rajz 1. ábráján példaképen föl van tüntetve, pl. fojtócséve alkalmas, melynek (B) szára az (a) váltakozó áramú tekercselést, (d) szára pedig a (c) egyenáramú tekercselést tartja. A (c) vezetékben áramló egyenáram nagysága szerint a váltakozó áramú körben változás lép föl, mely az (e) mérőkészüléken leolvasható. A berendezés azonban olyan is lehet, hogy mint ezt a 2. ábra mutatja, a mérés csak a váltakozó áramú tekercselés által indukált áramkörben történik. Ha az (f) tekercselést váltakozó áramra kapcsoljuk, ez a (g) és (h) tekercselésekben áramokat indukál. Minthogy azonban ezen áramok iránya ellentétes, azok egymást kiegyenlítik és az (i) műszer nem mutat áramot. Ha már most a (k) tekercselésen egyenáramot vezetünk át, az indukciónak ezáltal bekövetkező változása a (g) tekercselésre behat és ezáltal a (g) és (h) tekercsekben az egyensúly megzavartatik úgy, hogy az (i) mérőkészülék az egyenáramnak megfelelő kitérést mutat. A leírt elrendezéseknél nem vétetett tekintetbe, högy a váltakozó áram is befolyásolja az egyenáramú tekercselést és benne áramot indukál. A mérőkészülék tökéletesbítésére tehát szükségesek oly elrendezések, melyek ezen káros befolyást kompenzálják. Ily elrendezés példáját mutatja a
