67541. lajstromszámú szabadalom • Tű beszélőgépek számára
szög alatt álljon. A harántmetszetnek nagyobb tengelye, épp úgy, mint az első foganatosítási alaknál annak átmérője, a hangvonal falainak egymástól való távolságánál valamivel kisebb. A tűnek ezen foganatosítási alakját a hangszelencébe akként lehet befogni, hogy annak hajlási szöge a hanglemezhez kisebb, mint ,az első foganatosítási alaké anélkül, hogy ennek következtében a tű csúcsa a hangvonal oldalfalainak kisebb hullámvölgyeit áthidalhatná. A találmányt képező tűnek egy további f oganatosítási alakjánál a hangvonallal együtt működő (10) wolframcsúcs (7. ábra) az (5') szárhoz csatlakozó (6') átmeneti résznek végébe mereven van beerősítve. A találmányt képező tűnek csak egyetlen «gy része, annak csúcsa érintkezik a hangvonallal. Ha ez a csúcs, bizonyos számú reprodukció után, egészen az átmeneti résznek végéig elkopik, a tűt, ha ez egész hosszában wolfrámból áll (2. ábra), újabb •csúcsnak létesítése céljából köszörülés útján vagy más módon ki "kell hegyezni, vagy ha a hangvonallal érintkező c3Úcs külön darabot képez (7. ábra), a régi csúcsot új csúccsal kell helyettesíteni. Megjegyzendő azonban, hogy a tűnek a hangvonallal érintkező és a találmánynak lényeges részét képező csúcsának oly mérvű kopása, melynek következtében a szárhoz csatlakozó kúpos átmeneti résznek vége a hanglemeznek fölületé<vel jön érintkezésbe, csak igen nagyszámú hanglemezen lévő fölvételnek reprodukálása után következik be, és hogy a hanglemeznek anyaga a hanglemeznek a fölvétel reprodukálása közben végzett forgása közben •a tűt észrevehető mértékben nem koptatja, mihelyt a tű a hanglemez anyagának koptató hatása alatt annyira elkopott, hogy annak alakja a hangvonal harántmetszetének alakjával megegyezővé válik. Használat közben a wolfrámból készült tű a hangszeleneében célszerűen akként van befogva, hogy a tű a hanglemezhez közel derékszög alatt áll. A gyakorlatban azonban bizonyos hátrányok váltak érezhetővé, ha a tű pontosan 90° alatt állott a hanglemeznek síkjához, mert a tű csúcsának kis méretei következtében az egész tű ekkor rezgéseket és lengéseket végzett a hangvonalnak hosszirányában. Jó eredmények érhetők el azonban ezen tűkkel, ha csúcsuk a hanglemeznek síkjával 80—88°-os szöget zár be, amint az az 1. ábrában föl van tüntetve. A wolfrámtű, amint az már említve volt, csakhamar oly alakváltozást szenved, hogy alakja rövid idő alatt a hangvonal harántmetszetének alakjával válik egyenlővé és ezen alakváltozás közben a tű jóval nagyobb mértékben kopik, mint az acéltű, minek megfelelően a tű csúcsának azon része, amely a hangvonallal közvetlenül működik együtt, evvel nagyobb fölületen érintkezik, mint az acéltű. Ha tehát a wolfrámtűnek harántmetszete a hanglemeznek síkjához nagyobb, pl. 45°-os szög alatt hajlik (2. ábra), a tűnek a hangvonallal közvetlenül együtt működő része a hangvonalnak oldalfalaival, annak hosszirányában igen elnyúlt (11) harántmetszetének megfelelően (6. ábra), hosszú fölületek mentén érintkeznek. Ezen hosszú érintkezési fölületek azonban azt a hátrányt idézik elő, hogy a (4) hangvonalnak a gyors hangrezgéseknek megfelelő, kis hullámokból álló hullámvonál szerint alakított oldalfalakkal biró részeiben a tű a hullámvölgyeket áthidalja. Ez a hátrány harántmetszetben ellipsisalakú tű alkalmazásával elkerülhető, amikor is a tűnek a hangvonallal közvetlenül együttműködő része a hangvonalnak oldalfalaival az ellipsisalakú (12) harántmetszetnek megfelelő, lehetőleg kis fölület mentén érintkezik úgy, hogy a tű a hangvonal oldalfalainak legkisebb hullámait is szabadon és pontosan követheti. A találmányt képező, a leírt módon kiképezett és működtetett tű segélyével létesített hangnak jellege közel az ugyanoly alakú és méretű acéltű segélyével létesített hangéval egyezik meg és a ami különbség a wolfrámtű és az acéltű segélyével létesített hang között észlelhető, csakis az, hogy a wolfrámtűvel végzett hangreprodukciót kisebb recsegés és mellékzörej kiséri, mint az acéltűvel-végzettet. A wolfrámtűnek hatására jellemző még az a tény is, hogy a wolfrámtű a vele kap-