67509. lajstromszámú szabadalom • Hosszú tészta szárítására alkalmas cella

a szárítótérben levő többi pálcáról lecsüngő tésztaszálak száradásával egyenletesen menjen végbe. Hogy ezen célt elérhessük, ami főként a térben levő levegő mozgásától függ, a berendezésben külön eszközök nincsenek alkalmazva, melyek állandó irányban légáramlatot létesítenének, hanem a levegő állandóan fölkavartatik, mert a levegő elmozgatására szolgáló eszközök a térben állandóan eltolódnak úgy, hogy a tészta fölváltva növekedő és csökkenő erősségű és állandóan váltakozó irányú légáramlatoknak van kitéve. Evégből körben haladó, elektromotorok által működtetett (19, 20) legyezőventilátorok (1. ábra) vannak alkalmazva, melyek a {21, 22) futókocsikon vannak elrendezve. A (21) futókocsi a cella fölölt elrendezett (23) sínen, a (22) futókocsi pedig a cella alatt a (25) csatornában levő (24) sinen halad. Hogy a (21, 22) futókocsikat fölváltva ide-oda mozgathassuk, tetszőleges, ismert £szközök alkalmazhatók. A föllüntetett foganatosítási alaknál a két futókocsi a (27) csigákon vezetett végnélküli (26) drótkötél segélyével lehet egymással öszszekötve. A drótkötél bármely ismert, önműködően vezérelt (29) szerkezet által mozgatott (28) csiga segélyével majd az egyik, majd a másik irányba huzatik úgy, hogy ha a (19) ventilátor az (M) helyen van, a (20) ventilátor az (N) helyen van, míg a (29) szerkezet vezérlése úlán a (19) ventilátor (N) és a (20) ventilátor (\1) felé mozog. Habár a szárítótcrben levő levegő mozgása szárítás szempontjából a legfontosabb, természetesen a célnak megfelelő eszközökkel friss levegőről is gondoskodhatunk. A föltüntetett berendezésnél a f<-iss levegő a tészta alatt nyomul a szárílótérbe, tehát ott, ahol a belső levegő kevésbbé mozog és nedvesebb. A friss levegő ugyanis a (25) csatornába vezettetik (4. ábra), mely a cella fenekén annak középvonala mentén és egész hosszán húzódik végig. A friss levegő a | csatornából annak (30) födelén levő hasítékokon vagy lyukakon át hatol a cellába. Megemlítendő, hogy a (25) csatornának beáramlási nyílásán, a rajzon föl nem tüntetett ventilátor lehet elrendezve, mely a levegő nyomása alatt önműködően nyíló, különben ismert csapószerkezettel van ellátva. A (25) csatornán át a cellába vezetett légmennyiségnek megfelelően a (31) csatornák a belső nedves levegőt kifelé elvezetik. Ezen célból csapószelepékkel ellátott nyílások vannak alkalmazva, melyek a belső levegő nyomása alatt önműködően nyílnak. Ezen nyílások a hozzájuk tartozó cellafal felé vannak irányítva úgy, hogy a levegőt a (31) csatorna és a cellafal között képezett térből elvezethetik, vagyis onnan, ahol az említett ventilátorok kevésbbé hatásosak. Hogy a szárítócellában levő hőmérsékletet fokozzuk, a (25) csatorna hossza mentén a (32) fűtőcsövek vannak alkalmazva, melyekben fűtőközeg kering. Magától értetődik azonban, hogy ezen berendezés megfelelően módosítható. így pl. a (25) csatornába központi fűtőforrásból előzetesen főihevített levegőt lehetne bevezetni. A duzzadás fázisait azáltal hozzuk létre, hogy előbb a fölmelegítést és a levegő mozgását, azután a friss levegő bevezetését megszakítjuk, mimellett a (25) és (31) csatornák csapószelepei szorosan zárva vannak úgy, hogy a szárítócellában mindennemű légkeringést megakasztunk. Ezután a cellának vízhatlan falai hoszszán vizet szivárogtatunk le, minek folytán a levegő lehűl és megnedvesedik. A vizet a (33) csöveken vezetjük be, melyeknek (34) kiömlési nyílásán a víz a rézsútosan elrendezett (35) fölületekre folyik, majd a falakon lecsurogva a (36) csatornákban gyűl össze, melyek a falak hosszán a cella fenekén vannak elrendezve és a vizet elvezetik. A hossztartókon elrendezett tésztaszálakkal megrakott pálcák és a falak között