67491. lajstromszámú szabadalom • Szifonpalack

— 2 -töltjük meg. Eközben a fölösleges gázok a (19, 17) nyíláson keresztül a (3) tartály és a (2) tok, ill. (8) kupak között lévő térbe távoznak és egyelőre ott maradnak. Ha a folyadékot a palackból eltávolítjuk, a (3) tartály és a (2) tok, ill. (8) kupak közötti térben lévő gázok a (18, 16) nyíláson keresztül visszatérnek a (3) tartályba, hogy a a legközelebbi megtöltésnél közreműködjenek. Mindkét (16, 17) nyílás, rendes körülmények között, zárva van, mivel falaik, a (14) alátétlemez rugalmassága folytán, egymáshoz vannak szorítva, azonban, kiszélesített (18) vagy (19) végétől kiindulva, bármelyik nyílik, ha nyomás alatt lévő gáz hatol beléjük. De egyik nyílás sem fog a nyomás alatt nem lévő folyadék hatása alatt nyílni úgy, hogy folyadék ellen ezen nyílások tömítve vannak. A fölösleges gázok tehát nem távozhatnak, mint rendesen, a szabadba, hanem a következő töltéshez fölhasználtatnak. Magától értetődik, hogy találmányom tárgya nemcsak ezen példaképen vett foganatosítási alakra van korlátozva, hanem kiterjeszkedik a találmány elvét megvalósító összes foganatosításokra. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szifónpalack, azáltal jellemezve, hogy a szokásos szifónfejjel ellátott, bádogból, vagy más alkalmas anyagból készült tokban egy a folyadék fölvételére szolgáló, zárt és csak a nagynyomású gáz hatása alatt nyíló, a toknál tetemesen kisebb térfogatú, üvegből, vagy más alkalmas anyagból való tartály van úgy beilleszteve, hogy e tartály és az ezt körülvevő tok közt a nagynyomású gáz egy részének befogadására alkalmas gázgyűjtő tér keletkezik azon célból, hogy a palack megtöltésekor a palackba jutó nagynyomású gáz fölösleges mennyisége, a tartálynak a folyadék számára, zárt és csak a nagynyomású gáz hatása alatt nyíló nyílásán át, ezen gázgyűjtőtérbe jusson, a tartályban uralkodó nyomás csökkenésekor ellenben a tartályba ismét visszajusson és az abban lévő, vagy az újabb töltésnél abba bevezetett gázt hatásában segítse. 2. Az 1. pontban igényelt szifónpalack foganatosítási alakja, azáltal jellemezve,, hogy a folyadéktartálynak gázgyűjtőtérrel közlekedő nyílása egy rugalmas anyagból való, a szifóncső átbocsátására szolgáló központi furattal biró alátétlemezzel (tárcsával) van elzárva, melyen két vagy több hasíték és e hasítékok folytatását képező, fölfelé, ill. lefelé bővülő, ékalakú bevágás van elrendezve mely utóbbiak, a nagynyomású gáz hatása alatt a hasítékokat kibővítik (szétterpeszkedni kényszerítik) és ezzel a gáz. útját a folyadéktartályból a gázgyűjtőtérbe és megfordítva szabaddá teszik. 3. Az 1. és 2. pontokban igényelt szifónpalack foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a rugalmas alátétlemezt egy a tok nyakának belső alsó részéhez támaszkodó spirálrúgó szorítja a folyadéktartály nyílására. 4. Az 1—3. pontokban igényelt szifónpalack foganatosítasi alakja, azáltal jellemezve, hogy a folyadéktartályt a 3. pontban igényelt spirálrúgó egy a tok fenekén elhelyezett lapos rúgóra szorítja. 5. Az 1—4. pontokban igényelt szifónpalack foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a folyadéktartály nyílását egy gyűrűalakú tárcsa fogja körül lefelé nyúló karimájával, míg e tárcsa fölfelé nyúló karimája és gerinclemeze a rugalmas alátétlemez befogadására szolgál. (1 rajzlap melléklettel ) 'AUA8 RÉSZVÉNY I ÁRSASÁO NYOMDÁJA. BUCAFTSTB*