67479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rozsdavédő bevonat előállítására

Megjelent 1915. évi július hó 13-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 67479. szám. XI/g. OSZTÁLY. Eljárás rozsdavédő bevonat előállítására. MANNESMANNRÖHREN-WERKE CÉG DÜSSELDORFBAN. A bejelentés napja 1914 junius hó 2-ika. Elsőbbsége 1914 február hó 5-ike. A jelen találmány tárgya eljárás rozsdavédő bevonat előállítására. Az a tény, hogy az olajok, pl. a lenolaj, répaolaj stb. kénnel alkalmas hőfokoknál összehozva,kondenzációtermékeket szolgáltatnak, már régóta ismeretes. A kénhez hasonlóan viselkedik a kénklorid is és a hozzáadott reagenciák mennyisége és a reakciótemperatura nagysága szerint, szirupkonzisztenciájú, vagy inkább szilárd, szétdörzsölhető anyagokat kapunk. Szívós, gumihoz hasonló jellegű termékeket kapunk, ha valamely olajat, pl. lenolajat, vagy ilyen olajok keverékeit gyantával 170—200° C-ra melegítünk és ezeknél a hőfokoknál addig viszünk az anyagba ként, kis adagokban, míg az anyag többé nem szakadó szálakká húzható ki. Kihűléskor ezek a termékek olyan sajátságokat mutatnak, melyek fizikai tekintetben igen közel állnak a paragumihoz. Számos kísérlettel, melyek a jelen találmányra vezetlek, megállapítottuk, hogy ez az anyag és ennek keverékei, aszfalttal, szurokkal, kátránnyal, vagy más, rozsdavédő anyagként alkalmazható anyagokkal, alkalmas módon, fémtárgyakra főihordva, rendkívül szívósan tapad azokhoz, annak a hőfokváltozásnál bekövetkező minden kitágulását szakadás (repedés) nélkül követi, nedvesség és elektromos áramok ellen kilünően szigetel és a mechanikai behatások ellen tetemes ellenállást tanúsít. A következő példák szolgáljanak a találmány tárgyát képező eljárás foganatosítási módjának megvilágítására. 100 rész olajat, pl. lenolajat és 100 rész amerikai gyantát, kavarás közben, addig melegítünk, míg az összes gyanta föloldódott. Ha a hőfok 170-200°" C-ra emelkedett, addig viszünk be az anyagba ként, kis adagokban, míg a kivett próba szálakká húzható ki. Ha ez az állapot bekövetkezett, a reakciómeleget célszerűen az oldásra fölhasználva, 100 rész kátrányolajat, vagy valamely más oldószert, pl. a nyerspetroleum alacsony forráspontlal biró frakcióit, széntetrakloridot, szénkéneget, benzolokat stb. teszünk hozzá. Ha ebbe az anyagba most 500 rész vízmentes kokszkátrányt viszünk és 150° C., vagy ennél magasabb hőfoknál fémtárgyakat, pl. vascsöveket mártunk be az anyagba, akkor kihűlés ulán e tárgyak rendkívül szilárdan padó védőréteggel vannak bevonva, mely a főnt fölsorolt tulajdonságokkal bír. / /