67393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasbetongerendák csömöszölt betonból való előállítására
4—10. ábra a vasbetongerenda előállításának különböző fokozatait, a 11. ábra a 2. ábrának egy részletét, a 12 ábra pedig egy mérővasat mutat, mely a vasbetét behelyezése előtti betontöltés magasságának meghatározására szolgál, míg a 13. és 14. ábrán a cemetbetonnak a formába való csömöszölésére használt eszköz látnató. A minta (1) fafeneke megfelelő hosszúságú csömöszölő asztalra van helyezve az U-vasakból álló (2) oldalrészek között melyeknek fölső karimái csiszolva vannak, végei pedig (3) alátéttuskókon nyugosznak, melyek a formának a kellő magasságot adják meg és a gerenda elkészülte után az oldalrészek könnyű lesűlyesztését teszik lehetővé (3. és 8. ábra). Az oldalrészek végei közé egy-egy (4) fejrész van helyezve (2. és 11. ábra), melynek alakja az előállítandó betongerenda keresztmetszetének felel meg. Az oldalrészek végein (5) hasítékok vannak kiképezve, amelyekben (7) szárnyas csavaranyákkal ellátott és az oldalrészeket oldhatóan összekötő (6) csavarszögelc foglalnak helyet. A (2) oldalrészeknek sima fölső karimáira a (8) gyalu van helyezve, mely a karimák mentén vezettetik. A gyalu két (9) fogantyút, továbbá két pár (10) görgőt hord, melyek az oldalrészek fölső karimáinak alsó lapján futnak és a gyalunak az oldalrészekről való leesését megakadályozzák. A forma fenekére a (11) fagerenda van erősítve, melynek keresztmetszete a vasbetongerenda derekának, vagyis két talpa közötti részének felel meg. A (8) gyalunak szintén van a forma oldalrészei közé nyúló (17) kiugrása, melynek keresztmetszete a (11) gerenda szelvényével egyezik meg. A betongerendába ágyazandó vasbetét a saját tengelyeik körül megcsavart, négyszögletes (14) vasrudakból áll (5. ábra), melyeket átlós és harántirányú (12 ill. 13) merevítő rudak kötnek egymással össze. A vasbetongerendák előállítása a következő módon történik: Az (1) fenékből, (2) oldalakból és (11) betétgerendából álló formába cementbetont öntünk és azt a (16) sulyokkal (13. és 14. ábra) szilárdan ledöngöljük. A formát ily módon félig töltjük meg csömöszölt betonnal, amelynek magasságát a (15) mérővassal (12 ábra) állapítjuk meg Azután a (12, 13, 14) rudakból álló vasbetétet helyezzük be és a formába ismét betont öntünk, nxelyet szilárdra csömöszölünk, míg a forma ürege ki nem lesz töltve. Erre a (8) gyalut föltesszük s annak ide-oda mozgatásával a betongerenda másik karimás részét vágjuk ki, (az elsőt a (11) gerenda állította elő.) A (8) gyalu mozgatása a beton összenyomását idézi elő, amennyiben a gyalu (17) kiugrása mindkét végén x-ézsutos (17a) fölületekkel van ellátva, melyeket elül, ill. hátul a vágóélek határolnak (6. ábra), mimellett a (17) rész úgy elül, mint hátul is fokozatosan keskenyedik. A betonlöltés összenyomása után a (7) szárnyas csavaranyákat megoldjuk, a (2) oldalrészeket a (3) alátétek eltávolítása után lesülyesztjük (8. ábra), azután eltávolítjuk (9. ábra) és megkeményedés után az (1) formafeneket fölbillentjük (10. ábra), mire a kész betongerendákat elvihetjük. A leírt eljárásnak az ismertekkel szemben az az előnye van, hogy a csöoiöszölt beton alkalmazása folytán, mely az öntött betonnál sokkal rövidebb idő alatt keményedik meg, a forma egy gerenda alakítása után ismét rögtön használatba vehető, továbbá a spirális rudakká csavart négyszögletes vasrudaknak vasbetét gyanánt való alkalmazása folytán a beton és vas közötti tapadás olyan erős, hogy a rudak végeit nem kell meggörbíteni, tehát a kész vasbetongerenda a tapadás csökkentése nélkül több részre vágható. Azonkívül ugyanazon formában különböző hosszúságú gerendák állíthatók elő. További előny még az, hogy a csömöszölt betongerendák az öntött betongerendáknál szilárdabbak.
