67363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagynyomású gázreakciók foganatosítására
Megjelent lí>15. évi jnlins íió 7-én, MAGY. ^ Kirí. SZABADALMI FFLFT Y HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 67363. szám. IV/i. OSZTÁLYEljárás és berendezés nagynyomású gázreakciók foganatosítására. KÓBORÁRAM HÁRÍTÓ VÁLLALAT CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1913 julius hó 18-ika. Magasnyomású, kontaktustestek vagy energetikai gerjesztők segélyével, esetleg magasabb hőmérséknél eszközölt gázreakciókat eddig rendszerint csöves nyomótartályokban foganatosítottak, melyeken keresztül az egész keresztmetszetet kitöltő, szakadatlan áramban vezették át a gázelegyet. A gáztérfogatra vonatkoztatott legnagyobb termelési hányad elérése céljából a gázelegynek aránylag csak rövid ideig kell a reakciótérben időznie; a gáznak a legkedvezőbb egyensúly eléréséhez szükségelt ezen (t) időzési tartama egyébként azonos körülmények mellett minden reakcióra állandó és tapasztalatilag megállapítható; a gáznak hosszabb időzése a reakciótérben a térfogategységre vonatkoztatott termelési hányadot nem növelné, ellenben a készüléknek az időegységre vonatkoztatott termelését csökkentené. Minthogy már most ezen gázreakciók mindig áramló gázokkal eszközöltetnek, egy bizonyos (v) áramlási sebesség mellett a reakciótér (1) hatékony hossza az illető reakcióra megállapítható (t) legkedvezőbb időzési tartammal arányos. Adott (t) időzési tartam mellett a reakciókészülék hatásfoka csak a gáznak (v) átáramlási sebességétől és a reakciótér (q) belső keresztmetszetétől függ, minthogy a reakciótéren átáramló gázok (M) tömege a (v) sebességgel és a (q) keresztmetszettel arányos. (M = q. v). A reakciótér (1) hossza tehát nincs befolyással a készülék teljesítő képességére s a : 1 = t. v egyenletből állapítható meg. A készülék teljesítményének fokozására tehát vagy a (v) sebességet, vagy a (q) keresztmetszetet kell növelni. Mindkettőnek azonban határ van szabva, mert a tekintetbe jövő magasnyomások folytán a reakciótartály átmérője s ennek folytán keresztmetszete nem lehet nagy, míg másrészt a sebesség fokozása váratlan nehézségeket okozott, így pl. kontaktusanyagok alkalmazása esetén rendkívül fokozza a súrlódást, míg uviolsugarak alkalmazásakor a termelési hányad — valószínűleg rétegeződés folytán — lényegesen csökken; emellett mindkét esetben fokozott nehézségeket okoz a reakciótér egyenletes hőmérsékének föntartása. A gyakorlati viszonyok tehát a reakciókészülék teljesítményét szűk határok közé korlátozzák úgy, hogy nagy termelési menynyiség elérésére a reakciótartályok számát kellene megfelelően szaporítani. Minthogy mindegyik reakciótartálynak külön kapcsolatokkal és szerelvényekkel kell birnia, a berendezési és üzemköltségek természetesen