67291. lajstromszámú szabadalom • Indukciós tekercs

•el. Az áram minden egyes keresztülhaladásakor azután, melynél a páronként öszszetartozó tekercselések mágnesesen egymás ellen hatnak, gyakorlatilag egy tekercselési síkban sem keletkezhetnek többé maradékmezők. A tekercselések ekkor a maggal és a védősüveggel szemben egyszersmind gyakorlatilag egyenlő kapacitással is birnak. Találmányunk jobb megértése céljából induljunk ki mindenekelőtt egy tekercsnek a csatolt rajz 1. ábráján vázlatosan föltüntetett foganatosítási alakjából, melynek szerkezeti kiképzése a 2. és 3. ábrákon két, egymásra merőleges metszetben van ábrázolva. A tekercs egy kettős beszédvezeték kettős vezetékeinek megterhelésére szolgál, mimellett a két (A, B) tekercs egy, vagy több rétegben, egymás mellett, a (K) mag egyik és másik felére van rátekercselve. Ha a kettős vezetéken át beszélünk, az áram, — amint az a teljes vonallal kihúzott nyilak által föl vau tüntetve — az (A) tekercsen az (a—b) irányban, a (B) tekercsen pedig a (c —d) irányban folyik keresztül úgy, hogy mindkét tekercselés ugyanolyan •értelmű mezőt - létesít. A négyes vezeték árama ezzel szemben — amint az a szakadozott vonallal kihúzott nyilak által föl van tüntetve — mindkét tekercsen ugyanazon irányban folyik keresztül és pedig {a—b) és (d—c) irányban. A most egymással ellentétes mezők azonban nem rontják le egymást kölcsönösen, hanem az (a, d) és •(b, c) pontokban az erővonalak nagymérvű szóródása lép föl a tekercset körülvevő védősüveg felé, ami által az említett hátrányok keletkeznek. A 4. és 5. ábrák a 2. és 3. ábrákhoz hasonló metszetekben egy tekercselrendezés metszeteit ábrázolják, melynél az egyik (A) tekercs a másik (B) tekercset körülveszi. Bár ezen elrendezésnél pólus többé már nem képződhetik, mivel mindkét tekercs teljesen körülveszi a magot, mégis a létesített mezők most sem képesek egymást teljesen lerontani. Ennek oka az, hogy az •egyes tekercsek által körülvett keresztmet-szetfölületek különbözők. (Ebből következik, hogy ha azt akarjuk, hogy mindkét tekercs ugyanazon önindukcióval birjon, a külső tekercsnek kevesebb menettel kell birnia, mint a belsőnek.) Ily körülmények között a két tekercs által létesített mezők egymást le nem ronthatják és egy maradókmező marad vissza, nrely oly indukcióáramot létesít, mely a tekercseken egymás után és a hozzátartozó kettősvezetéken egy beszédáramhoz hasonlóan áramlik keresztül. A négyes körről a kettősvezetékre és megfordítva való átbeszélés tehát itt fölléphet. A 6. ós 7. ábrákon oly foganatosítási alak van két metszetben .föltüntetve, melynél a találmány szerint a két tekercs egyike két (Al, A2) félre van osztva, melyek a másik (B) tekercset közrefogják. A két (A1,A2) tekercsrész — amint az a 8. ábrán föltüntetett kapcsolási vázlatból látható — sorba van kapcsolva és pedig olymódon, hogy azonos értelemben való mágnesezést idéznek elő ; megközelítőleg egyenlő önindukcióval birnak, együtt pedig ugyanazon összinduktivitással (önindukcióval) birnak, mint a közébük helyezett (B) tekercs. A 9. ábra olyan tekercs hosszmetszete, melynél az (A) tekercs három (Al, A2, A3) részre van osztva, melyek a két (Bl, B2) tekercsre osztott (B) tekercset veszik maguk közé. Amint az a 10. ábrából látható, minden egyes tekercs részei sorba vannak kapcsolva és pedig ugyancsak oly módon, hogy egyenlő értelmű mezőket létesítenek. A 11. ábrán metszetben föltüntetett további foganatosítási alaknál az egyestekercsek nemcsak egymás fölött, hanem részben egymás mellett is vannak elrendezve. A (K) mag egyik felén az egyik tekercs egyik (B') fele van a másik tekercs két (Al, A2) része között elhelyezve, a (K)mag másik felén pedig a (B) tekercs van két (Bl, B2) részre osztva, melyek a másik tekercs másik (A') felét veszik maguk közé. A 12. ábra a tekercsrészek kapcsolását tünteti föl. A 13. és 14. ábrák oly indukciós tekercs elrendezését tüntetik föl, mely a négyesvezetékek pupinizálására Bzolgál. A négy vezeték mindegyikéhez tartozó tekercsrésa