67245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és lámpa nagyobb fénytermelés elérésére lefelé lógó izzótesteknél
Közvetlenül a zöld belső kúp csúcsa alatt a primér melegtermelés összegyűjtetik. Kis belső kúp mellett ezen a helyen 007 mm. átmérőjű platinadrót végén megolvad, ami a lángnak más helyén be nem következik. Ha a gázlégkeverék légtartalmát fokozatosan csökkentjük, akkor a zöld kúp mindig nagyobb és nagyobb lesz, zöld színe fokozatosan gyengül és végre kék színűvé válik. Ezzel nagy hőmérsékletcsökkenés van összekötve. Ha tehát az izzótest feneke, — mint a jelenleg használt lámpáknál — az égő szájától igen távol van, akkor a fénytermelés nem igen nagy még azon esetben sem, ha az izzótest fenekét a túlhosszú és kevéflbbé meleg belső kúp csúcsa éri. Már előbb is megkísérelték az izzótest fenekét az égőszájhoz közelebb elrendezni. Minthogy azonban amellett arra törekedtek, hogy az izzótest oldalfalai az égőszáj felől jobban érintessenek a láng által, az égőfejet bővebb szájnyitással készítették. Ezáltal azonban a primármeleg erősen szétosztatik és ennek folytán a fénytermelés kedvezőtlen volt. Ezenkívül más hátrány, mint pl. zúgás, is föllépett. Ha pedig a zúgást csökkentett légbevezetés által akarták csökkenteni, akkor könnyen koromképződés állt be. Míg a jelenleg használt szabványos lógólámpáknál az égőszáj harántmetszeti felülete (13. mm. belső átmérőnél) az izzótest harántmetszeti felületének (32 mm. átmérőjű — az izzótest legbővebb részén mérve, mely a jelenleg használt izzótesteknél közvetlenül az izzótest gyűrűjének széle alatt van) körülbelül 16%-ja, az éppen most említett lámpáknál, melyeknél az izzótest fenekét az égőszájhoz közelítették, az égőnek kibővített nyílása az izzótest keresztmetszetének 19—30%-ja. A jelen találmány tárgyát képező lámpánál jobb fénytermelés elérése céljából éppen ellenkezőleg járunk el, vagyis a szájnyílást nem bővítjük, hanem megszűkítjük. A jelen találmány szerinti szabványos lámpáknál az égő szájnyílása kisebb, mint az izzótest keresztmetszetének 16%-a, rendesen csak körülbelül 10%-a és a liliput-, valamint az erősfényű lámpáknál is az égő szájdarabja kisebb, mint a rendes. Emellett lángkiterjesztő testek — mint ezek a lapos és csészealákú izzótesteknél használtatnak — alkalmazva nincsenek. Ezáltal a lámpának zúgása és koromképződése meggátoltatik és nyugodt lángot kis zöld belső kúppal kapunk, mely tudvalevőleg melegebb, minél kisebb maga a kúp és ha az izzótestet olykép rendezzük el, hogy az az átmérője 2 /s -részénél kisebb távolságban van az égő nyílásától, illetve ezen zöld kúp csúcsának közelében fekszik, akkor igen nagy fénytermelésre alkalmas lámpát kapunk. A kívánt eredmény a szájnyílás megfelelő csökkentésével azáltal érhető el, hogy vagy az égőcsövet szokásos hosszú izzótestbe mélyebben hagyjuk lenyúlni, vagy pedig magát az izzótestet megfelelően rövidebbre készítjük. Különösen utóbbi esetben érünk el igen nagy fénytermelést az izzótestnek csekély mérete mellett, azonkívül az izzótest költsége kisebb, tartóssága pedig széles, rövid alakja folytán sokkal nagyobb. * A rajzon a találmány tárgya példaképen van feltüntetve. Az 1. ábra az eddig használt lámpát mutatja. A 2. ábra a találmány szerinti lámpa befödött égőszájjal. A 3. ábra a találmány szerinti nyitott égőszájjal. Az 1. ábrán látható, jelenleg leginkább használt lámpáknál ismert módon a jellegzetes nagy belső (a) kúp keletkezik és az izzótest az égőszájtól aránylag nagy távolságban van. Ezzel szemben jelen találmány szerint, mint ez a 2. ábrán látható, az égőszáj drótszövetből, bádogból, zsírkőből, vagy egyéb alkalmas anyagból készült (b) szitával van lefödve, mely olykép van szerkesztve, hogy az a gázlégkeveréknek lényeges fojtását nem idézi elő, úgy, hogy a szita alatt bőséges légbevezetés mellett kis zöld (c) lángkúpocskák keletkeznek, melyeknek csúcsa alatt a lángnak legmelegebb zónája van.
