67242. lajstromszámú szabadalom • Célzókészülék mozgó aljzatról a térben mozgó célra való lövéshez

_ 4 _ zék be, a (22) henger forgathatóan van a (21) tolattyún megerősítve és a (10) tartóval oly vezeték segélyével van összekötve, mely a henger forgását meggátolja. A vezeték két, a (22) henger oldalán alkalmazott (23) vezeték hüvelyéből áll, melyekeira két (24) rúd jár át. Ezen rudak (25)-nél a Kardan-csukló tengelyével azonos magasságban egy-egy csuklóval bírnak, melyek segélyével azok az irányzó berendezés (10) tartójával vannak összekötve. A (24) rudak maguk között a két (26) csapágyat hordják, melyeken a beállítókészülék (31) és (32) tengelye jár át. A (31) ós (32) tengelyeket összekötő Kardan-csuklót a találmány szerint célszerűen akként képezzük ki, hogy az önműködően korrigálja azt a hibát, mely nagy pozició szögeknél azáltal keletkezik, hogy fölfelé való lövés alkalmával a nehézségi erő hatása a lövedék röpülési idejét némileg növeli, lefelé lövés alkalmával pedig némileg csökkenti. A röpülési idő növekedéséből eredő hiba az eleváció szög kismértékű növelésével, tehát az irányzék meghosszabbításával kompenzálható és megfordítva. Ezt a föltüntetett foganatosítási példánál azáltal érjük el, hogy a Kardan-csuklót oly kúpkerék hajtómű gyanánt képezzük ki, melynek középső (30) kerekét (6. és 7. ábrák) oly csapágyak hordják, melyek a (24) tartón vannak megerősítve. Ha az irányzókészüléket mélyebben fekvő cél beirányzása céljából emeljük, akkor a (32) tengellyel összekötött (35) kúpkerék a szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzetbe jut, míg a (24) tartó alsó része a (31) tengellyel és a (36) kúpkerékkel a párhuzamos-vezeték folytán állandóan függélyes helyzetben marad. Ha emellett a távolsági beállítást nem változtatjuk, akkor a (32) tengely nem forog) miért is a (30) keréknek az (x) nyíl irányában, a (31) tengelynek pedig az (y) nyíl irányában kell forognia. Ezen forgás következménye, hogy a (29) dugattyú kissé becsavarodik a (22) hengerbe. Az áttételek alkalmas megválasztásával elérjük azt, hogy az irányzók ezen megrövidítése éppen kiküszöböli a hibát. Oly elrendezést is alkalmazhatunk, melynél a dugattyú helyett megfelelő módon a henger forog el. A készülék működési módja a következő: Először is a löveg sarkcsapját akként állítjuk be, hogy a belövendő körletet a (11, (12) vezetékek folytán mozgásában korlátozott löveggel pásztázhassuk. Ha a poziciószög nagy, akkor a sarkcsapnak ezen célra alkalmas állás kölcsönözhető. Ezután a (7) kart vízszintes helyzetben a sajátröpülés irányában rögzítjük és e karon a (8) iolattyút azon skálarészen rögzítjük, mely a saját röpülési sebességet adja meg. Mihelyt a célt meglátjuk, a (20) kart és a (21) tolattyút hasonló módon a cél röpülési irányának és sebességének megfelelően állítjuk be. Ekkor mindkét kar vége az illető jármű röpülésének irányába mutat. Ezután a célt a teleméterben fölkeressük és a lövegcső után-irányításával állandóan a hajszálkeresztben tartjuk. A (27) kézikerék forgatásával a telemétert állandóan a „ célra beállítva tartjuk; emellett a (29) dugattyú önműködően annyira becsavarodik a (22) hengerbe, hogy az eleváció szöget minden további intézkedés nélkül érjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Célzókészülék mozgó aljzatról a térben mozgó célra való lövéshez, jellemezve két a célzótávcső tartóját hordó, vízszintes irányban a cél és a saját jármű mozgás-irányában rögzíthető és hosszukban az illető mozgások nagyságával arányosan beállítható (7, 20) kar által,, melyek külön-külön, egymástól függetlenül mozgathatók és rögzíthetők. 2. Az 1. igényben védett készülék foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a célzókészüléknek az elevációszöget meghatározó része állandóan párhuzamosan van vezetve. 3. Az 1. igényben védett készülék fogana^ tosítási alakja, jellemezve, azáltal, hogy mindkét (7, 20) kar a löveg sarkcsapján van alkalmazva és hogy azok egyikének (7)-nek tartója helytálló, míg a másik (20) karnak, (15) tartója a lövegcső-