67193. lajstromszámú szabadalom • Wolfram izzólmpa
Megjelent 1915. évi juuius hó 14-én. MAGY. KJR. SZABADALMI WBu HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 6719B. szám. VII/h. OSZTÁLY-Wolframizzólámpa. ALLGEME1NE ELERTR1CITÁTS-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 augusztus hó 7-ike. Elsőbbsége 1912 szeptember hó 18-ika. Ismeretes wolframizzólámpák belsejében klórt fejlesztő anyagok alkalmazása oly célból, hogy a bura falának idővel bekövetkező megfeketedése megakadályoztassék, illetve csökkentessék. Az ilyen lámpák gazdaságossága igen jó, még pedig gyertyánként 0.8 Watt lehet, hátrányuk azonban az, hogy a lámpákban egyrészt a bennük elrendezett anyagból magából, másrészt a wolframizzótesttel való reakció folytán gázalakú klórvegyületek képződnek, aminek folytán a gáznyomás a lámpában folyton növekszik, mig végül egy bizonyos égéstartam után bekövetkezik az az állapot, hogy az áram nem kizárólag az izzószálon megy át, hanem a gáztéren is átáramlik. Ezen a gázon át való kisülések a lámpa gyors elpusztulására vezetnek. Az említett hátrány különösen nagy f eszültségü, pl. 220 voltos lámpáknál mutatkozik. A találmány tárgya wolframizzólámpa, melynél a bura falának megfeketedését szintén gázatmoszféra akadályozza meg, melynél azonban az említett zavaró mellékkörülmények el vannak kerülve. A találmány lényege, hogy a wolframizzótest oly atmoszférában ég, mely alacsony nyomású oxigént tartalmaz. Ezen atmoszféra hatása valószínűleg azon alapszik, hogy az alacsony nyomású oxigén a fehéren izzó wolframszálat, illetve wolframdrótot meglepő módon nem támadja meg észlelhető mértékben, míg a lámpa hidegebb öveiben az elpárolgott wolframot wolframtrioxiddá oxidálja, mely nem illó és az üvegburán, valamint a lámpa más részein lecsapódik. Ez a csapadék azonban a fémwolfram által képezett csapadékhoz képest gyakorlatilag színtelennek tekinthető. A képződött reakciótermék nem illó voltának a találmányra nézve nagy jelentősége van; a lámpában ugyanis nem képződnek gázalakú vegyületek, a lámpában uralkodó nyomás tehát nem növekszik és a gázon át történő kisülések elmaradnak. Az oxigén kedvező hatását már oly kis nyomásoknál is kifejti, melyek a szokásos módszerekkel nem is mérhetők. A szükséges nyomás alsó határa kb. Vio»o m m - Hg., vagy még kevesebb, fölső határa pedig kb. Vioo m m - Hg. Ha a lámpát indukciós készülékre kapcsoljuk, ugyanazok a tünemények mutatkoznak, mint a jól kiszivattyúzott lámpáknál. Megjegyezzük, hogy ozmiumlámpáknál már alkalmaztak oxigéntöltést, melynek ha-I tása azonban épen a szál anyagából és a i gázatmoszfórából fejlődő reakciótermék, az
