67140. lajstromszámú szabadalom • Tengelysarkantyú, ill. tengelyágyazás kerekes lövegekhez

(b3) orrok számára (3. ábra). Egy be­akasztó orrot hordó (15) retesz, mely az egyik (Í2) karon ül, arra szolgál, hogy a [rugalmas] (Hl) fogantyút a (H) szögriek a rajzon látható helyzetében rögzíteni le­hessen. Ha a löveggel tüzelni akarunk, az (A) tengely sarkantyút beverjük a földbe és azután a (B) kart (bl) hüvelyével az (al) sarkantyúcsapra toljuk. Most a löveget, miután az (E) szöget a (d2) fülekből és a (H) szöget az (f2) karok furatából el­távolítottuk, úgy közelítjük a kerekeken a (B) karhoz, hogy a (D) támasztest (dl) fölü­lete a (B) karra, az (F) rúd (fl) hídja pedig a {bl) hüvelyre támaszkodjék. Ezután a (H) szöget bedugjuk az (Í2) karok furatába, azt a rajzon látható munkahelyzetbe for­gatjuk és ebben a (Hl) fogantyú és az (f5) retesz segélyével rögzítjük. Végöl az (E) szöget a (D) támasztest (d2) fülein keresztüldugjuk. Ha a löveg közelítése előtt az (al) sar­kantyúcsap és ezzel a reá helyezett (B) kar is a löveghez képest előre van ha­jolva, a löveget célszerűen csak annyira közelítjük a (B) karhoz, hogy az (F) rúd (fl) hídja és a (B) kar (bl) hüvelye közt még bizonyos hézag maradjon. A (H) szögnek munkahelyzetébe való elforgatá­sakor azután a (B) kart a szög (h3) orra | függélyesre állítja be. Ekkor a (B) kar (bl) hüvelye segélyével az (fl) híddal és a (D) támaszlest (dl) támaszfölületével érintkezésbe jön. A (B) kar ekkor az (E) szögnek a (d2) fülekbe való bedugását lehetővé teszi. •A löveggel való tüzeléskor föllépő visz­szalökés az (F) rúd, a (H) szög és a (B) kar (bl) hüvelye közvetítésével az (A) tengelysarkantyúra vivődik át. Ekközben a sarkantyúnak a földből való kibille- I nése be nem követ kezhetik, mert az I ilyen billenő mozgást a (B) kar is követni lenne kénytelen, e kar azonban a (D) támasztest (dl) fölületén való meglámasz­kodása folytán meg van gátolva, hogy hátrafelé átfeküdhessék. Ha viszont a lö­vegcső előrefutásakor lökés lép föl, ez az (F) rúd (fl) hídjának és a (B) kar (bl) hüvelyének közvetítésével vivődik át az (A) sarkantyúra. Ekkor a (B) karnak az (E) szögön való megtámaszkodása gátolja meg az (A) sarkantyúnak a földből való kibillenését. Az (A) sarkantyú tehát sem a visszalökés, sem olyan lökések hatása alatt, melyek az előrefutáskor lépnek föl, meg nem lazulhat a földben. A találmány természetesen tengelyágyazásakon is meg­felelően alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 66848. sz. szabadalomban védett? kerekes lövegekhez való teogelysar­kantyú, ill. tengelyágyazás foganatosí­tási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (A) sarkantyú, ill. az ágyazó lemez, vagy hasonló ágyazó szerv fölfelé nyúló (B) karja, a lövegcső torkolata felé fordított oldalán, egy a löveg­talppal összeköttetésben álló (E) tá­maszfölülcthez támaszkodhatik. 2. Az 1. pontban igényelt tengelysarkan­tyú, ill. tengelyágyazás foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a föl­felé nyúló (B) karnak a (C) lövegtalp­testtel való összekötésére szolgáló (F) rúd (f2) villakarokkal van ellátva, melyek a (B) kar (bl) hüvelyét maguk köat fölvenni képesek és egy (h3) orrot hordó (H)'szög számára csapágyákul szolgálnak, mely szög elforgatásával annak (h3) orra segélyével a (B) kar az (E) támaszfölülettel való együtt­működésére szükséges helyzetbe hoz­ható. (I rajzlap melléklettel.) PALLA6 RÉ8ZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA eUDAPt8TSI»

Next

/
Thumbnails
Contents