67120. lajstromszámú szabadalom • Drágakőcsiszológép
gyen tartható, a függélyes (5) orsó alsó végén (7. ábra) egy (8) nyéltartófej van elrendezve. A tartóorsó alsó vége el van hajlítva és vízszintes támasztókart alkot, amelyen a nyéltartófej számára egy meghasított (6) állítóív (1. és 7. ábra) foglal helyet az (5) orsó tengelyén átmenő függélyes síkban, hogy a nyéltartófej az állítóív fölső oldalán rögzíthető legyen. E vezeték középpontja a kő mértani tengelyével esik össze és az (5) orsó tengelyvonalában fekszik. A tartó a hüvelyalakú (7) orsóból és a kiszélesedő, lerézselt (8) fejből áll, mely hosszfúrattal van ellátva a (9) kőorsó fölvételére. Ez utóbbi liosszhasítékkal bír és a rögzítésre szolgáló (10) csavar úgy van a tartófejben elrendezve, hogy a jelzett hasítékba csavarolható s ezáltal az orsó viszonylagos elfordulását megakadályozza. A (7) tartóorsót a (11) hüvely veszi körül, mely a meghasított (6) állítóíven át lefelé nyúl. A (11) hüvely kiszélesedő (12) mutatófejjel van ellátva, melynek alsó oldala oly kiképzéssel bír, hogy a (6) állítóív vezetőfölületeivel kapcsolódhat, ahol a vezetőfölületek, mint a 7. ábra mutatja, célszerűen V-alakúak. A (11) hüvelyre a (6) vezeték alatt a (13) csavaranya van illesztve, mely a (11) hüvelyt a vezetéken megszorítja. A csavaranya és a (6) vezeték közé egy (14) tárcsa van helyezve. A (7) orsó fölső végén a (15) kilincs ül szorosan, mely a (12) mutatófej fölső szélén kiképezett (16) kalibrált hornyokkal kapcsolódik. A (15) kilincs kézzel megemelhető és tetszőleges szöggel elforgatható, amikor is a drágakő szintén elfordul tengelye körül úgy, hogy különböző facettát fordíthatja a csiszolótárcsa felé. A (17) lemezrúgó a kilincset ismét benyomja abba a (16) horonyba, amelytfe a kilincs beállíttatott. A kőtartó orsónak a tartóból való kioldása céljából a (7) orsó fúratáu át egy szög hajtható lefelé. A függélyes (5) tartóorsó, határolt hosszirányú eltolhatósággal, a (18) tömbbe van ágyazva, melynek egy kinyúló (19) része van. Ezen rész alsó oldala gömbölyűén van kiképezve és a 3. ábra szerint egy közbenső (20) tömbre illeszkedik, mely legömbölyített fölső széllel bír. A közbenső (20) tömb a harántirányú (21) támasztókarra van ágyazva és ezzel fecskefark alakú hornyok útján kapcsolódik. A (21) kar az 1. ábra szerint a (3) asztal szélén lévő (62) oszlopi;a van szerelve. A közbenső (20) tömb tehát a (21) támasztókar hosszirányában szabadon mozoghat, míg a (18) orsóágy a közbenső (20) tömb mentén bír szabad mozgékonysággal (1—3. ábrák) és ez utóbbira a kinyúló (19) résznél fogva van ágyazva. Mivel a két résznek függélyes kapcsolódó fölületei lényegileg egyenlő hosszúak, a (18) orsóágy a nehézségerő által biztosan tartatik a közbenső tömbön. A közbenső tömb, tőrészének közelében, egy (22) lemezt hord, mely alsó oldalán fogazással bír. A (18) orsóágy mindegyik oldalán egy-egy (23) lemézzel van ellátva, melyek kiálló (24) foggal bírnak, ahol ez utóbbiak a (20) közbenső tömb (22) fogaslemezének fogaival kapcsolódnak. A kinyúló (19) rósz és a közbsnső (20) tömb legömbölyített kapcsolódó fölületei lehetővé teszik a kőtartófejnek a közbenső tömbből való kényelmes ellendítését és támaszáról való leemelését vagy a támasztótömb mentén való eltolását. A (24) fogak arra szolgálnak, hogy a kőtartó fejet beállított helyzetében fogvatartsák. A föltüntetett kivitelnél a (21) támasztókar páí'huzamosan fekszik a (4) kő által az (1) csiszolótárcsán meghatározott sugárhoz s a (18) orsóágynak a támasztókaron lévő (20) közbenső tömb mentén való elmozdulásakor a kő a csiszolótárcsa sugarának irányában vezettetik a kő fölött. Az (5) orsót a nehézségerő lefelé húzza úgy, hogy a drágakő a tárcsa csiszoló fölületén nyugszik a rajzokon föltüntetett helyzetben. Az (5) orsó tehát a drágakővel együtt lefelé halad, miközben a kő lecsiszoltatik. Annak megakadályozására, hogy a kő valamelyik facettája túlmélyen le ne csiszoltassék, önműködően kiiktató eszközök vannak alkalmazva, melyek minden facettánál működésbe lépnek a csiszolási művelet befejeztekor.
