67119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gyémánt csiszolására

— 2 — ben azt érjük el, hogy a ragasztóanyag csiszolás közben nem olvad meg és nem is lágyul mej*. Ezt azáltal érjük el, hogy oly ragasztóanyagot választunk, amelynek olvadási pontja oly magas, ill. a hővel szemben ellentállóképessége oly nagy, hogy a keletkező hőnél nem lágyul meg, vagy pedig a ragasztóanyagot hűtjük, amiáltal ugyancsak meggátoljuk annak meglágyulását. Hogy a gyémánt a csiszolás közben fejlődő hő hatása alatt meg ne lazuljon, a találmány szerint oly ragasztóanyagot használunk a gyémántnak a tartóorsón való rögzítésére, amelynek hőkiterjedési koefficiense körülbelül egyenlő a gyémántéra! és az orsóéval. A találmánybeli eljárás egyik foganatosílási alakjánál széntartalmú cementet vagy ragasztóanyagot használunk, amelyet a gyémánthoz tapaszív? karbonizálunk olykép, hogy hevítjük, amiáltal karbonizálódik és egyidejűleg szorosan hozzá is tapad a gyémánthoz. A találmány szerint üvegszerű cementet is alkalmazunk. Ha" oly cementet használunk, amely a magas csiszolóhőmérsékletnél megolvadna, úgy a találmány szerint hűtőszert használunk a ragasztóanyag és a gyémánt lokális hűtésére oly célból, hogy kettőjük között a tapadást fenntartsuk. A következőkben a találmány tárgyának néhány foganatosítási példáját fogjuk a csatolt rajz kapcsán leírni: Az 1. ábrán az (1) gyémánt nyers állapotából már előzetesen megközelítőleg szabályos legömbölyített alakra előmunkálva van feltüntetve. A nyers gyémántot a szénből álló (2) orsó homorú végén széntartalmú (3) cementmasszával rögzítjük. Ezt a cementet a gyémánt csiszolásánál lejlődő meleg nem lágyítja meg cs minthogy úgy a cement, mint pedig a (2) orsó széntartalmú anyagból állanak, azoknak kb. ugyanaz a hőkiterjedési koefficiensük, mint az (1) gyémánté úgy, hogy a gyémántnak vagy a cementnek a csiszolási hőmérséklet hatása alatt való kii erjedése nem idézi elő a gyémánt meglazulását, vagy az orsóról való leválását. A (2) szénorsó hasonló összetételű lehet, mint az elektromos ívlámpák szénrúdjai. A (3) széncementmasszát kokszporból, rozslisztből, sellakból vagy más alkalmas anyagból készíthetjük olykép, hogy a fentemlítelt alkatrészeket megőröljük és vízzel, vagy híg melasszal összegyúrjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy 75 rész finoman porított antracitszenet, 25 rész finoman porított sellakot, 50 rész bórvegyületet, pl. bórsavat, 25 rész magnéziumkloridot, vagy kalciumkloridot annyi karamelált nádcukoroldattal keverünk össze, hogy az egész keverék kemény péppé alakuljon át. Nádcukor helyett szénkátrányoldatot is használhatunk széntartalmú kötőanyag gyanánt. Az (1) gyémántot ezen cement segélyével utóbbinak hideg állapotában erősítjük a (2) orsóra és azután a levegő kizárása mellett magas hőmérsékleten kb. 30 percig süljük a cement karbonizálása céljából úgy, hogy a gyémántot a cement adhéziója fogvatartja, Az (1) gyémántnak a (2) orsóról való leválasztása céljából a gyémántot az orsóról vágókészülék segélyével lecsípjük. A (2) orsó a rajzon látható módon kúposán van kiképezve és egy (4) tarlófejnek megfelelően kúpos furatába van beillesztve. A tarlófej csőalakú (5) szárral van ellátva. A (2) orsót szükség esetén a (4) tíirlófejből eltávolíthatjuk olykép, hogy egy az (5) szár külső végébe csavarolt (6) csavart megfelelően elforgatunk. Ez a csavar egy (7) szárral van ellátva, amely az (5) szár furatába nyúl bele és megfelelő elforgatásnál a (2) orsót kinyomja. A készülék többi részei a szokásos módon lehetnek kiképezve. Csiszolás céljából a gyémántot a forgó (8) tárcsához szorítva tartjuk, amelynek a rajzon csak egy része látható. Széntartalmú cement és szénorsó helyeit a gyémánt rögzítésére üvegszerű anyagokat is használhatunk, amelyek a csiszolás közben fejlődő hőnek ellentállanak és amelyeknek kb. ugyanolyan a