67104. lajstromszámú szabadalom • Répaaratógép

melyek a répához hozzászorulva az <ehhez lapadó földet lekaparják. Ezen hatás még fokozható a (17) pálcák végén elrendezett, szintén rúgóhatás alatt álló (18) kefék segélyével. A (14) henger felső végén a (19) ék van elrendezve, mely a fogók villaszárai közé nyúlik és az ezek által megfogott répának érintetlenül maradt csíkját a (20) drótkefék vagy más ily eszközök segélyével megtiszlítja. Midőn a répa a (14) hengerbe jut, annak a (13) liorogszerű villarészben való megmaradása és ezzel együtt (a (11) karnak a vízszintes helyzetbe való jutásáig) 90° való elforgása a (17) pálcák között megakadályoztatik, mivel a villanyílásba a <17) pálcák, amint az az (5) ábrából látható, csúcsukkal a hengergörbfllet középvonala felé törekednek. Minél közelebb jutnak a (17) pálcák egymáshoz, annál intenzivebb ez a hatás úgy, hogy a répa végül ismét függélyes helyzetébe jut, a villa homgjában teljesen megfordul és ekkor már nem a (13) horogban, hanem a viliatestben fekszik. Hogy a répának ezen beigazítása a villanyílásban fekvő pálcáknak egyedüli hatása folytán a kívánt határt túl ne lépje, oldalt — és amennyire azt a villa megengedi — hátul is hasonló pálcák vannak elrendezve, melyek a villának a (18) pálcavégeken való túlhaladásánál (16) rugóik hatása folytán szintén a répához szoríttatnak. Ezáltal egyrészt a répa minden oldalról egyenletesen történő behatás folytán pontosan beállítt-atik a függélyes helyzetbe, másrészt pedig a hozzátapadó földről teljesen megtisztíttalik. A répának és az igazító pálcáknak helyzete azon pillanatban, midőn ezeket a villavégek elhagyják, a (6) ábrában van feltüntetve. Mindegyik villa vegén a (13) hoigon kívül a lefelé nyúló, egymáshoz közelebb álló szárakkal bíró (21) segédvilla van elrendezve. A (19) ék közepe tájának magasságában, a (22) lejtővel átellenben, a <23) bádogfalak (7. ábra) vannak akként elrendezve, hogy azok a villák forgása közben a (12) villaágak és a (21) segédvillák ágai közé nyúlnak. A (23) falakban áttörések vannak kiképezve a (24) szállítószalagok (25) menesztőinek átbocsátására. A szállítószalagok (1. ábra) ellenkező irányban forgó (26a) és (26b) ill. (27a) és (27b) kerekeken vezetődnek, melyek akként vannak ágyazva, hogy az egyik szállítószalagnál a mellső és a másik szalagnál a hátsó kerék a (28) rúgó hatása alatt áll, hogy a szalagoknak egymástoli távolsága a különböző nagyságú répákhoz képest beállítódjék. A leltüntetett példában a (28) rúgó a (26a) és (27b) keréknél van elrendezve. Hogy a szalagok között vezetett nagy répák a szalagokat annyira szét ne terpesszék, hogy a kisebb répák kiessenek, a szalagok külső oldalára a rúgóhatás alatt álló (29) görgők gyakorolnak nyomást, melyek mindig a lehető legszűkebb szalagközt tartják fenn. A szállítószalagok fölött az ezek mozgásirányában felfelé haladó (30) sodronyok (2. ábra) vannak elrendezve, míg a szállító pályának közepétől a (31) igazító pálca nyúlik rézsútosan fölfelé. Ezen (31) pálca forgathatóan van ágyazva és a (33) emeltyűvel (8. ábra) áll összeköttetésben, mely viszont a (34a) és (34b) emeltyűk útján a (35a) és (35b) emeltyűkkel, valamint a (36a) és (36b) rudakkal áll kapcsolatban, mely utóbbiakban a már említett (29) görgők vannak ágyazva. Mihelyt a (17) pálcák által ismét lüggélyes helyzetbe hozott répák fejükkel a (19) éknek rézsútos (22) felületéhez jutnak, ez utóbbi a répákat a villából kiszorítani kezdi. Midőn a répák a villának bővebb részébe jutnak, azoknak kieséséi a szűkebb (21) segédvilla akadályozza meg, miközben a (22) felület a répának felső részét a (23) falak közé tolja. Mihelyt a répa ezen falak között elegendően előre tolatott, a (25) menesztők a répát megfogják és vízszintes irányban tova mozgatják. Ekközben a rézsútos drótok a répafej és a levelek közé nyúlnak és utóbbiakat kiegyenesítik, míg a (31) igazító pálca a répának fejéhez fekszik és így a répa magas-