67098. lajstromszámú szabadalom • Planétakerekes áttételi hajtás
1. ábra az egyik kivileli alak hosszmetszete. A 2. ábra a másik kiviteli alak fólülnézete, részben metszete és a 3. ábra a 2. ábra oldalnézete. Az 1. ábrán rajzolt kiviteli alaknál az {a) állványzatbakban a két egymással össze kötendő (v) és (w) tengely végei vannak ágyazva. A (v) tengelyre az (f) homlokkerék van fölékelve, mely az (a) bakban helytállóan ágyazott (g) átvivő homlokkerék segélyével a belső (c) fogazással van összekötve. Az ezen három (f, g, c) kerékből képezett hajtás a (d, E, cl) kerekekből képezett másik hajtással kettős módon van összekötve. Az (f) kerék agyán a (d) homlokkerék ül, mely (s) csavarok által van az (f) kerékkel összekötve. Ennekfolytán az (f) és (d) kerekek szögsebessége ugyanaz. A (c) és (cl) kerekek szintén össze vannak kötve egymással, miért is e két kerék szögsebessége is egyenlő. A (cl) kerék az (e) szelencén szabadon forgathatóan van ágyazva, mely szelencét a (k) forgattyú az (E) planétakerékkel köti össze. Az (e) szelence a (w) tengelyre van ékelve. Ha az (f, g, c) rendszer jele 1 és a (d, E, cl) rendszer jele 2 és a (c, cl) kere- ! keket külső kerekeknek, az (f, d) kerekeket pedig fölső kerekeknek nevezzük, akkor az esetben, amelyben ra1 : ri1 = ra2 : ri2 az (E) planétakerék tengelye a térben . nem kap forgást, mert az (E) kerék viszonyai teljesen megfelelnek a (g) kerék viszonyainak. Ha azonban az egyenlőséget egyenlőtlenséggé alakítjuk át, amennyiben pl. a -(d) kerék osztókörátmérőjét valamivel I kisebbre vesszük az (f) kerék osztókörj átmérőjénél, mimellett természetesen a (d) és (E) kerekek fogszámai tekintetében is számolni kell az új viszonyokkal, akkor az (E) plánétakerék legördülési viszonyai mások mint a (g) keréké, minek : következtében az (E) kerék a térben vándorol cs ez a forgás a (k) forgattyú segélyével a (w) tengelyre át vitetik. Minthogy ez a vándorlás az aránytalanság megválasztásához képest egész lassan történhetik, ennekfolytán igen nagy áttételi viszony lehetséges. Az arányosság megzavarása a megadott módon a (d) kerékben, vagy épígy a (cl) kerékben, vagy mindkettőben is történhetik. A 2. és 3. ábrán rajzolt kiviteli alaknál az (a) állványzatban helytállóan ágyazott (g) kerék hajtókereket képez, miáltal az áttételre nézve még a (g:f) kerekek aránya is mértékadó. SZABADALMI IGÉNY. Planélakerekes áttételi hajtás, két-két belső-, külső- és közbenső kerékkel, jellemezve azáltal, hogy a (c, cl) külső kerekeken kívül az (f, d) belső kerekek is mereven vannak egymással összekötve és hogy az utóbbiak közül az egyik egy helytállóan ágyazott (g) közbenső kerékbe kapaszkodik, míg a másik belső kerék az (E) planétakerékbe kapaszkodik, melyet a (k) forgattyúkar a tengelyek egyikével összeköt, mimellett az egyik kerékcsoport (c, f, g) kerekei közötti áttételek aránya a szomszédos kerékcsoport (cl, d, E) kerekei közötti áttételek arányához képest aránytalan. (1 rajzlap melléklettel.) e*UAf> HíbZ/cS TAH6ASÁG NYOMDÁJA auDAPESTeio
