67067. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektromos vezetékeknek szomszédos váltakozó áramok behatásával szemben való megvédésére

vagy transzformátor segélyével ugyanazon j áramforrásból tápláltatnak, mint a melyik i a megvédendő vezetékre beható váltakozó áramot szolgáltatja. A (3) és (4) csévék áramkörébe egy-egy (5, 6) elektromágnes van beiktatva. Ha már most a (3) csévében előidézett áram fáziseltolódásának értéke <p és a (3) cséve a (2) •csévéhez képest, a forgómező forgásirányával ellentétesen, <p értékével eltolhatóan alkalmaztatik, akkor a (3) csévében előállított áram és az ezáltal a (6) mágnesben gerjesztett mező a fázis tekintetében egybeesik a (2) csévében előállított elektromotorikus erővel. Ha a négy cséve áramkörének viszonyai egyenlők a (3) cséve áramkörével és a (3, 4) csévék egymáshoz 90° alatt vannak elrendezve (föltéve, hogy a forgómező kétpólusú), akkor az (5) mágnesben gerjesztett mező a fázis tekintetében a (2) cséve elektromotorikus erejéhez képest 90°-al lesz eltolva. Ha már most az (5) és (6) mágnesek mezejében az (1) vezetékbe beiktatott (7) és (8) -csévék mozgathatóan vannak elrendezve, akkor az ezen csévéken áthaladó váltakozó áram, mely ugyanazon periodusszámú, mint a megvédendő vezetékre beható váltakozóáram, oly erőt állít elő, mely az illető áram fázisához és irányához képest, a (7) és (8) csávókét az egyik vagy másik irányban mozgásba hozza. Ha (El) a (2) csévében indukált elektromotorikus erőt (2. ábra) és (E2) azon váltakozóáram hatásának eredő elektromotorikus erejét jelzi, amellyel szemben az (1) vezeték megvédendő, akkor (E3) azon eredő -elektromotorikus erő, mely az (1) vezetékben a zavaró áramot előidézi és amely kiküszöbölendő, ami az (El) erő megfelelő fáziselforgatása ós megfelelő növelése vagy •csökkentése által történik, amennyiben az (El) erő az (E2) erővel egyenlővé és a © {1) szög 180°-úvá tétetik. Tegyük föl először, hogy az (1) vezeték önindukciója ohmikus ellenállásával együtt elhanyagolható. Ebben az esetben az (E3) -erő által előidézett (il) áram a fázisban ( egybeesik az (E3) erővel. Az (il) áram két ; alkotóra bontható föl, melyek közül az egyik (i3) a fázisban az (El) erővel egybeesik és a másik (i2) az (El) erőre merőleges. k% (i2) alkotó az (5) mágnes mezejében elrendezett (7) csévére oly erőt fejt ki, mely a (7) csévét mozgásba hozza és a (9) kontaktusokat zárja, illetve nyitja, miáltal a (10) mótor majd az egyik, majd a másik irányban mozgattatik (a mótor indítása és reverzálása a későbbiekben van leírva). Ez a mótor a három (2, 3 és 4) cséve állványzatára a forgómezőhöz képest elforgathatóan hat úgy, hogy mindaddig, míg a (7) cséve az (i2) áramalkotó behatása alatt áll, a (10) mótor a (2, 3 és 4) csévéket oly módon forgatja el a mezőben, hogy a © (1) szög megnagyobbodik. Ha (i2) értéke negativ, akkor a (7) cséve ereje ellentétes lesz, a (10) mótor reverzáltatik és a mezőben a (2, 3 és 4) csévek ellentétesen forgattatnak el úgy, hogy a <p (1) szög kisebbedik. Világos, hogy a (10) mótor csak akkor léphet nyugalomba, ha (i2) zérussal egyenlő, azaz ha a <p (1) szög értéke 180°. Az (i3) áramalkotó a (8) csévében oly erőt állít elő, mely a (11) kontaktusok zárása és nyitása által a (12) motort mozgásba hozza, illetve reverzálja. Ez a mótor szintén behat a (2, 3 és 4) csévékre, és pedig oly módon, hogy mindaddig, míg (i3) az (El) erővel ellentétes irányú, a (2, 3 és 4) csévék a forgómezőbe jobban betolatnak úgy, hogy a (2) csévében előállított (El) elektromotorikus erő megnagyobbodik. Ha ellenben (i3) ugyanazon irányú, mint (El), akkor a (12) mótor ellentétesen fut és a (2, 3, 4) csévéket a forgómezőből kihúzza úgy, hogy ezáltal a (2) csévében indukált (El) elektromotorikus erő kisebb lesz. Világos, hogy a (12) mótor csak akkor juthat nyugalomba, ha (i3) zérussal, illetve az (El) erő az (E2) erővel egyenlő. A inótor és a (2, 3, 4) csévék közötti mozgáskapcsolat szerkezeti foganatosítását nem szükséges részletesebben leírni. Ha az (1) vezeték önidukciója az ohmikus ellenállással szemben nem hanyagolható el és ennekfolytán az (E3) és (il) kö-