66962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, főként cellulózából álló anyagoknak rothadás elleni impregnálására
Megjelent 1915. évi május hó 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66962. szám. VIII/o. OSZTÁLY. Eljárás főként cellulózából álló anyagoknak rothadás elleni impregnálására. DR MURMANN ERNST TANÁR PILSENBEN. A bejelentés napja 1914 április hó 6-ika. A találmány tárgya eljárás főként cellulózából álló anyagoknak, pl. fának, szöveteknek, papirosnak és másefféléknek fémsókkal való impregnálására ós célja az anyag likacsaiban oly sócsapadékot állítani elő, amely mindamellett, hogy épp oly hatékony, mint az eddig ismert legjobb impregnálószerek, mégis kevésbbé van alávetve a talaj-és atmoszferikus nedvesség által való kimosásnak. A találmány szerint ezen cél elérésére az impregnálandó anyagban nehezen oldható bázikus kromátok csapadékját állítjuk elő. Krómtartalmú oldatoknak fa konzerválására való alkalmazása már nem új, így pl. a 226975. számú német szabadalmi leírás szerint cinknek, réznek és nikkelnek ammoniákos oldata, a 232380. számú német szabadalmi leírás szerint pedig krómsavnak ammoniákos oldata, vagyis neutrális krómsavas ammóniák felesleges ammóniákkal alkalmaztatik. Továbbá Heinzerlingnek «Die Holtzkonservierung» című művében (a 164. és 165. oldalon) kettedkrómsavaskálinak alkalmazása is ismeretessé vált, valamint alkalmaztatott már krómtimsó, tehát krómoxydsó is. Az ammoniákos oldatoknak alkalmazása azzal az előnynyel jár ugyan, hogy a vasnak megtámadása elkerültetik, mindamellett ezen oldatok alkalmazása nem terjedt el, minthogy túlnagy költségekkel jár. Káliumbikromátot csak kisérleti célokra használtak, minthogy ez a só legnagyobbrészt kimosatik és így nem fejtheti ki védő hatását. Még kedvezőtlenebbül viselkedik a uormális (sárga) káli és ammonsó, amelyeket a víz tisztára kimos. Egyfelől bikromátokkal vagy krómsavval és másrészt fémsókkal, mint réz, cink, cerium, timföld, króm(oxid), mangán, vas(oxid) sóival való rendszeres kísérletek föltűnő, sőt egyenesen meglepő rothadásellenes hatások elérését tették lehetővé, amely hatások nehezen oldható bázikus kromátoknak a fában való keletkezésével magyarázhatók meg. A kísérletekből az is megállapítást nyert, hogy a sárga közönséges krómsavas alkálisó (kálium, nátrium, ammoniumsó, továbbá mészsó stb.) a réznek, cinknek, ceriumnak, timföldnek tekintetbe jövő sóival erős csapadékokat szolgáltat, mi vasoxidsókkal csak gyenge, krómoxid- és mangánoxidulsókkal pedig egyáltalán nem szolgáltat csapadékot. Eszerint tehát a négy elsősorban említett sóval nem lehet impregnáláshoz alkalmas oldatokat készíteni, minthogy a csapadék a
