66950. lajstromszámú szabadalom • Felfüggesztés szabadon lengő készülékekhez, példáúl síkszitákhoz

Megjelent 1915. évi május lió 10-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66950. szám. X/i. OSZTÁLY. [Fölfüggesztés szabadon lengő készülékekhez, például sík szitákhoz. HILLESHEIMER KARLFRIEDRICH KERESKEDŐ M/M

OFFENBACHBAN. A bejelentés napja 1914 február hó 7-ike. Elsőbbsége 1913 február hó 28-ika. A találmány oly szabadon lengő készülékekre, például sík szitákra vonatkozik, amelyek mozgását forgó, excentrikusan ágyazott lendítő tömeg szabad lendülete idézi elő. Ezeket a szitákat eddig általában felfüggesztő ingák segélyével a maloméptilet tetőgerendázatára függesztették fel. A támasztóingákra való kényelmesebb és előnyösebb ágyazás csak oly szitákra volt korlátozva, amelyeknél helytálló forgattyúhajtás talált alkalmazást, minthogy az ezen sziták számára használatos támasztóingák szabadon lengő szitákhoz alkalmatlannak bizonyultak. Az alkalmatlanság oka azon körülményben rejlett, hogy azok a szerkezetek a rendes löket túllépését nem engedik meg. Ennek a lehetőségnek azonban szabadon lengő szitáknál meg kell lenni, hogy a szitarendszer forgástengelye a forgási törvényeknek megfelelően szabadon beállhasson. A szabadon lengő sík sziták két csoportba oszthatók. Az első csoportba azok a sziták sorozandók, amelyeknél a lendítősúly a lendítő korongban helytállóan van elrendezve, míg a második csoportba azok a sík sziták tartoznak, amelyeknél a lendítősúly a lendítő koronghoz képest mozgatható. Az első csoportba tartozó sziták már kis fordulatszámoknál, tehát a szita indításánál és meg- ' állításánál igyekszenek rendes löketüket fölvenni, míg ugyanakkor a második csoportba tartozó szitáknál a löket a rendes löketnél kisebb. A löket ezen csökkenése a második csoportba tartozó szitáknál azon körülmény folytán nagyon előnyös, hogy a szita veszélyes rezonancia-rezgései ugyanazon arányban csökkennek, mint a kezdeti löket. Arra kell tehát törekedni, hogy a löketet az első csoportba tartozó szitáknál is a lendítőkorong kis fordulatszámainál lehetőleg csökkentsük. Ezen körülménynél fogva a két szitacsoport számára különböző szerkezetű támasztóingák adódnak. A második csoporthoz tartozó sziták támasztóingáit akként képezzük ki, hogy azok a szita nyugalmi helyzetében a függélyes középállásban tartatnak, míg az első csoportba tartozó szitáknál szükséges, hogy a nyugalmi helyzetben az ingának oly kilengése legyen, amely a rendes löketnek felel meg. Mindkét szitacsoportnál meg kell lenni annak a lehetőségnek, hogy a támasztó ingák a rendes löketet túlléphessék és azoknak akként kell berendezve lenni, hogy csak a löket jelentékeny túllépésénél léphessenek fel oly támasztóhatások, amelyek az ingát ismét fölállítani igyekeznek. A mellékelt rajzokon az