66914. lajstromszámú szabadalom • Folyadékmérő

— 2 -nyában konvergáló, csonkakúp alakjával bír, melyet szögben meghajlított lapátok csak egyik oldalukban nyitott csatornákra osztanak. Minden egyes csatornához csa­varvonal szerint kigörbített egy-egy cső csatlakozik, mely csövek'másik vége egy a folyadék kiömlési helye közelében el­rendezett üreges tárcsába torkollik. Azon csavarvonal emelkedési szöge, mely sze­rint a kigörbített csövek haladnak, úgy van megállapítva, hogy a készülék szük­séges hossza mellett az elcsavarodás mér­téke mintegy 180°-ot tesz ki. A lapátos dob a csőrendszerrel és az üreges tár­csákkal együtt könnyen forgathatóan van ágyazva és az egész rendszert a lapá­tokra, illetve az azok között keletkező csatornákba ömlő folyadék súlya indítja forgásnak. A csőrendszer ismertetett ki­képzése folytán a beömlő folyadék nem folyhat át közvetlenül azon a csatornán, melybe beáramlott, hanem csak bizo­nyos szöggel való elforgás után folyhat cl, miközben a csőrendszeren és az üreges tárcsán átfolyva, tetszőleges módon elve­zethető. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképpeni foganatosítási alakját tün­teti föl. Az 1. ábra a készülék oldalnézetét szem­lélteti. A 2. ábra előlnézet. A 3. ábra a készüléknek a számlálómű­vet íöltüntető részéknek fölülnézete. A 4. ábra függélyes metszet a számláló dobon át. A folyadék haladási irányában kúpo­sán kiképezett (6) dob az (5) tengelyre van erősítve, mely tengely a súrlódás le­hető csökkentése mellett könnyen forgat­hatóan van ágyazva. A tengely egyik vége az (1) alapzatra erősített (2) támasz fölső végén elrendezett (4) csapágyban forog, míg másik vége a (22) tokban van ágyazva. A mellső végén zárt (6) dobban a derékszögben meghajlított (26) lapátok foglalnak helyet (4. ábra). A lapátok a (6) kúp palástjához vannak erősítve. Ily módon csak egyik végük felé nyitott csa­tornákat kapunk, melyeknek mindegyiké­hez egy-egy (8, 9, 10, 11, 12, 13) cső csat­lakozik. A (6) dob és az üreges (7) tárcsa között elterülő csövek csvarvonal szerint vannak meghajlítva, illetve kigörbítve, ahol is a csavarvonal emelkedési szöge úgy van megválasztva, hogy a csövek hossza mellett az elcsavarodás mintegy 180°-t tesz ki. A rajzból is kitűnik, hogy a (11) cső, mely a (6) dobnak a rajzban föltüntetett állása mellett a legalsó csa­tornába torkollik, a (7) üreges tárcsának legfölső pontjához vezet, míg a (6) dob­nak a rajzban föltüntetett állása mellett legfölső csatornájához csatlakozó (8) cső­nek másik vége az üreges (7) tárcsa leg­alsó pontjába torkollik. A folyadék a (15) csappal elzárható (14) csövön ömlik be a (6) dobba. A (14) cső mintegy a (6) dob közepéig nyúlik és a föltüntetett foganatosítási alaknál abba a csatornába bocsátja a belőle ki­ömlő folyadékot, mely tőle közvetlenül jobbra esik, vagyis a 4. ábra szerinti helyzetben a (9) csőben folytatódó csa­tornába. A (14) csővezetékből a (16) füg­gélyes cső ágazik le, mely elzárható (17) csappal van ellátva. A (16) cső alsó vége az (1) alapzaton nyugvó (21) tartályba torkollik. A (17) csap mindenkori állását a (19) skála előtt mozgató mutató jelzi. A (17) csapot úgy állítjuk be, hogy a (21) tartályba a (14) csővezetéken átömlő fo­lyadéknak csak igen csekély mennyisége áramoljék Ezen elrendezés célja az át­folyó folyadék közepes fajsúlyának meg­állapítása. A (21) tartályból (20) cső vezet vissza a (6) dobba, mely akkor, amikor a (21) tartály megtelt, a folyadékfölös­leget a dobba visszavezeti. Az (5) tengely forgása, ismert módon, a (22) tokban el­rendezett, a rajzban föl nem tüntetett számlálóműre vitetik át, melynek föde­lén (23) skálák vannak elrendezve. Ezek a jelen találmány értelmében úgy vannak kalibrálva, hogy a (6) dobon átömlő fo­lyadék mennyiségét közvetlenül súlyegy­ségekben adják meg. Az üreges (7) tár­csából a folyadék a (3) támaszon nyugvó

Next

/
Thumbnails
Contents