66890. lajstromszámú szabadalom • Kályha nedves helyiségek szárítására

gót a saroknyílásokon át fölfelé vezetjük, amelyekből fölül kilépnek. Ezen célból a 8, ábrán látható módon a kályhán a (8) bevágásokat rendezhetjük el. Az elrendezés adott esetben olymódon is kiképezhető,' hogy az (5) bádoglemezeket egészen a koksz- * kályha födeléig föl vannak vezetve és ott •egy gyűjtőtérben egyesülnek vagy a fölső kályharész falán kissé befelé állanak. A föltüntetett kiviteli alak azonban különösen előnyös, mert a "kokszkályhának a (4) fűtőnyílás fölött fekvő része valamivel kisebb hevítésnek van kitéve mint az alsó kokszszal töltött rész úgy, hogy a sarokcsatornákon áthúzódó levegő erősen fölhevíttetik. A kályha fölső része keresztbén haladó (9) csövekkel van ellátva, melyek egymáshoz viszonyítva eltoltan vannak elrendezve úgy, hogy az égési gázok úgy tereltetnek el, hogy azok az összes csöveket súrolni kénytelenek. A (9) csövekben lévő levegő fölhevül, kiáramlik és új levegőt enged beáramolni. A füstcső fölerősítésére való toldat (lO)-el van jelölve. A munkások gondatlanságból kifolyólag ezeknél a kokszkályháknál a kokszot gyakran túlmagasra töltik föl. Ez káros következményekkel járhat, mert az alsó tulajdonképeni tüzelőtérrel ellentétben, amely gyakran vastagabb anyagból áll vagy tűzálló kövekkel van bélelve, a fölsőrész könnyű szállíthatóság céljából vékony nem eléggé tűzálló bádogból készül. Ennek megakadályozása céljából a (11) tüzelőajtó sajátos módon van kiképezve, nevezetesen a (12) tengely körül lengethetően van ágyazva és a (13) toldattal van ellátva, mely a kályha belsejébe nyúlik. A jelen esetben a toldat keret alakjában van kiképezve, melynek belső nyílása körülbelül a (4) nyílás nagyságának felelhet meg. A munkások nyitott (11) esappanónál (6. ábra szerinti állás) a kokszot betölthetik, azonban kénytelenek a kokszanyag helyes magasságára ügyelni, mert különben a (13) rész mögé koksz kerül éa a (11) ajtót nem lehet az 1. ábra szerinti záróhelyzetébe forgatni. A (15) toldat másmódon is kiképezhető. A (7) és (10) csőtoldatok szállításkor gyakran megsérülnek, ennek elkerülése céljából a kályha belsejébe sülyeszthetően vannak elrendezve. Ezen célból a 3.-5. ábrák szerint alsó (14) toldatokkal lehetnek ellátva, melyek a (16) koszorú lehajlított (15) részeire fekszenek, miáltal bajonettzár létesül. A (10) rész elforgatása által a (14) toldatok lesülyeszthetők, míg a (18) toldatok lehajlított (17) végeire nem kerülnek, melyek határolóberendezést alkotnak. A (19) kengyel a (10) csőtoldat újbóli kiemeléséré szolgál. Kisebb helyiségek kiszárítására és keskeny lépcsőkön való könnyebb szállítás céljából gyakran a 7. ábrán látható hosszúkás keskeny keresztmetszetű kályhákat alkalmazzák. Ha ezek a négyszögletes keresztmetszetű kályhák csak a (20) és (21) lapokból állanak, úgy a koksz a keskenyebb (21) oldalaknál hiányosan ég, mivel a keskenyebb oldalakon a lehűlést a tűz közepén lévő parázs kiáramló melege a nagyobb távolság miatt nem eléggé ellensúlyozza. Ezen okból kifolyólag a találmány értelmében a keskenyebb oldalakon a (22) sarkokat képezzük ki, melyek pontosan úgy hatnak mint az 1. ábra szerinti sarkok. Ilymódon a (21) összekötő bádoglemezeket, melyek az 1. ábra szerinti (5) lemezeknek felelnek meg, a külső levegőtől elzárhatjuk. A 7. ábrán még a levegő átáramlását biztosító (23) csövek láthatók. A kályha föltüntetett kiviteli alakjai a legkülönbözőbb értelemben változtathatók. A bádogfalak helyett pl. teljesen vagy részben függélyes csövek alkalmazhatók, (7. ábra (23) csövek). Az 1. ábrán látható (6) szekrényrész elmaradhat úgy, hogy a sarok| csatornák alul a szabadba torkollnak. J SZABADALMI IGÉNYEK, Í 1. Kályha, különösen kokszkályha nedves helyiségek szárítására, azáltal jellemezve, hogy a kályha sarkai bádoglemezekkel vannak lezárva, melyek a kokszkályha oldalfalaival a levegő átvezetésére huzamcsatornákat alkotnak. 2. Az 1. igényben védett kályha foganato-