66888. lajstromszámú szabadalom • Berendezés izzólámpaarmaturákon a foglalat előállítására és rögzítésére
lalatnak kívülről elállíthatónak és rögzíthetőnek és ezen kezelésnek becsavart és -égő izzólámpa esetén is lehetőnek kell lennie. Továbbá az elállítószerveknek olyanoknak kell lenniök, hogy azoknak, vagy egyes részeiknek meglazulása az armatúra rázkódtatásaikor ki legyen zárva. Végül még az ily elállítcszerkezettel fölszerelt armatúrák gyártása és forgalomba hozatala szempontjából rendkívül fontos, hogy a szerkezet egyszerű legyen és az armatúra azáltal ne nagyon drágíttassék. Mindezen szempontok az alább leírt találmánynál a legnagyobb mértékben tekintetbe vannak véve. A mellékelt rajzban föltüntetett armatúra az (a) sisakon belül egy tartóállványzattal bir, mely lényegében a (b) támasztórudakból, a (c) karimából és a (d) összekötőcsőből áll. A (b) rudak egyidejűleg az (e) rúd .számára vezetékek gyanánt szolgálnak, amelyen az (f) foglalat van megerősítve. A foglalat tehát az (e) rúd segítségével az armatúrában a (b) vezetékeken föl- és letolható. Az (e) rúdnak minden helyzetben való rögzítése céljából a nyugaszokkal ellátott (g) rúd nyer alkalmazást, mely párhuzamos és ferdén elrendezett (h) vezetékekkel bir. Ha tehát a (g) rudat, tengelyének irányában eltoljuk, az (e) tengelyre merőleges irányban is eltolódik. Az (e) rúd az (i) orral van ellátva, mely a (g) rúd nyugaszaiba fogódzhat. A (g) rúd önsúlyánál fogva mindig leesni iparkodik és a ferde (h) vezetékek segítségével ezáltal az <i) orrhoz közelíttetik úgy, hogy utóbbi a nyugaszok egyikébe fogódzhat. Ha moet »z <e) rudat a foglalattal el akarjuk toki, csak a (g) rúdra kell tengelyirányban nyomást kifejteni, mire a nyagaszok az- (j) orrtól eltávolodnak, utóbbi szabaddá válik és (e) níd •eltolható. Az 1. ábi-aa a fogJaíflit egy becsavart hosszú lámpá*»l telfes voftaAa&feil va» lö&jintejkve., m (e) rád ejtért jpegjeketős.e© soagasaffl van. Ha ríwidjebb iáppát akar-ttnk alkalmazni, w rju&fctjib. * pon-tozott helyzetbe kell vinni, miáltal a rim^efcb lá*|» fyújtáfwiwtja ye at w m a feppszú lámpa cyéjtófttntjáha jöo. A 2. áferée »z elállítószerkezet oldott állásban van. Ezen fölismerhető, hogy az (e) rúd most szabadon mozgatható. Hogy a lámpát mindig pontosan állítsuk be, a következő kezelés a legcélszerűbb. A (g) rúdra való nyomás által az elállítószerkezetet megoldjuk és a foglalatot egészen lehozzuk. Az izzólámpát most becsavarjuk és aztán lassanként föltoljuk, míg a legkedvezőbb gyújtópontban fekszik. A nyugaszok megfelelő alakítása által elérhetjük, hogy az (e) rúd föltolása a (g) rúd fölfelé nyomása nélkül lehetséges. A (g) rúd, mint említettük, több ferde (h) vezetékkel bír, melyek részben a (c) karimán, részben a belső (k) tokon megerősített peckeken vezetődhetnek. Ezen peckeknek nem kell csavaroknak lenniök, hanem lehet sima szögeket venni úgy, hogy valóban az egész elállítószerkezeten nincs csavar, mely meglazulhatna. A (g) rúdra a nyomást célszerűen egy (1) nyomógomb segítségével gyakorolják, mely a (g) rúd alatt az (m) reflektorban van ágyazva. A foglalat elállítása céljából tehát nem szükséges más, mint a reflektorból kinyúló (1) nyomógombot megnyomni. A (g) rúd ekkor az (e) rudat szabaddá teszi és a lámpa elállítható. A szerkezet az izzólámpa védelmére is szolgál a.be- és kicsavaráskor. Ezen célból ugyanis a foglalatot mindig egészen le lehet hozni és az izzólámpát, a be- és kicsavaráskor, a gömbnél való megfogás helyett a fölső nyakon, közvetlenül a csavarmeneteskontaktus alatt megfogni. Ha a foglalat egészen lenn van, a vezetődrótok esatíakozási kontaktusait is meg lehet vizsgál*!. A foglalat eltolása által által bekövetkezhetne, hogy ja hozzáve&eíődrótok, melyek célszerűen « foglalattól .a külső bevezetési feeiyig vehető csödar&big sz.afcadQü yana r,\ML»z£tb» és ezáltal az el-Aoj^b^ágot A^gakadály£z#ák. E^iek eljkffüléjBe .eéljáikél, » ve»e|őm(J^ egyikén át, l^céte^jűhlaee a wpigaswjkfcal aftejmfefcwó { (iy) fMw te egy e*i$etelő (gyűrűt Wtet fektetői, mteiym a drótokat kerektó
