66869. lajstromszámú szabadalom • Önműködő készülék ablakok és ajtók hézagainak elzárására
— 2 A föllüntetett kiviteli alakban az (a) elzáróléc nagyjából félhengeralakú, célszerűen fából készül és domború részén elég vastag (b) nemezzel van beborítva. Lapos oldalára megfelelő közökben (c) lemezrugók vannak harántirányban akként rászerelve, hogy a léc a lemezrugók hosszában bizonyos darabon eltolódhatik. E célból a (c) lemeziugóknak az (a) léccel kapcsolatos végén hosszúkás (d) kivágások vannak, amelyek a lécbe erősített (e) facsavaroknak vagy fejjel ellátott peckeknek vezetékét alkotják. Másik végükön a (c) lemezrugók, egy-egy ékalakú nyeregre vannak, pl. (g) csavarokkal fölerősítve. Azon esetben, amidőn a hézagnál lévő szöglet egyik oldala elég széles arra, hogy a készüléket arra szerelhessük (1. és 2. ábra), rúgónyeregként egyszerű lapos (f) éket alkalmazunk, amelyre a lemezrúgót úgy erősítjük föl, hogy az ék vastagabb végén nyúljon ki. Az 1. és 2. ábrák az ilyen készüléket egy belső (k) ablakszárny csuklós szélén keletkező hézag elzárására való alkalmazásában tüntetik föl. Ez esetben a fölszerelés legcélszerűbben az ablakköz (i) oldalfalára úgy történik, hogy az ablakszárny nyitott helyzetében az (f) ékeket, pl. (h) csavarokkal az oldalfal belső szélétől olyan távolságra erősítjük föl, hogy az (a) elzáróléc a (d) rések külső végére kihúzva, az (i) oldalfal szélén 6—8 mm.-re kiálljon. Az (f) ékek fölerősítése után a (c) rugóknak az (a) lécre ható (p) nyomóereje kettős hatást fejt ki, nevezetesen (pl) összetevője az (a) lécet az (i) falhoz szorítja, (p2) összetevője pedig a lécet a (d) rések külső végére tolja ki (1. ábra). Becsukásakor a (k) ablakszárny az (a) lécet a (d) résekben az (f) ékek felé tolja úgy, hogy az a (c) rugók és az (i) fal közé beszorulva, a rugókat jobban kifeszíti (2. ábra). Ekkor a rugóknak megnövekedett (P) nyomóereje az (a) lécet (Pl) összetevővel az (i) falhoz, (P2) összetevővel pedig a (k) ablakszárny keretéhez szorítja úgy, hogy a szögletbe beszorított kipárnázott léc az (1) hézagot befelé tömítve elzárja. A (k) ablakszárny kinyitásakor a rugók (p) nyomóerejének (p2) összetevője az (a) lécet újra az 1. ábrának megfelelő helyzetbe tolja ki. A 3. és 4. ábrán a készülék egy belső ablakszárny alsó szélén keletkező hézag elzárására szánt elrendezésben látható. A készülék lényegében és működésében teljesen megegyezik a föntebb leírt kivitellel, csupán a rugók ékalakú nyergének alakját változtatjuk meg annak megfelelően, hogy ezt a rúgónyerget itt nem szerelhetjük közvetlenül a hézagnál lévő szöglet egyik oldalára, hanem egy arra merőleges fölületre. A rúgónyerget ugyanis az elzárandó szögletnek és a rúgónyereg fölerősít ési helyének viszonylagos helyzete tekintetbevételével úgy alakítjuk, hogy az elzáróléc a szögletben kellőkép elhelyezkedhessék, azaz a megrajzolt kivitelben lapos oldala — keresztmetszetben átfogószerűleg —* átló irányában helyezkedjék el a derékszögű szögletben. Ha a léc lapos oldala és vele a rúgó vége 45° alatt metszi a szöglet oldalait, akkor a (P) erő (Pl) és (P2) összetevői egyenlők lesznek, tehát a léc egyenlő erővel szorul a szöglet két oldalához. Nyilvánvaló azonban, hogy a léc ilyen állásától meglehetős nagy eltérések engedhetők meg (amint az az ábrákból is kitűnik) a jó tömítőhatás veszélyeztetése nélkül. A 3. és 4. ábra szerint a föntieknek megfelelően alakított (fl) rúgónyergek az (m) alsó ablakkeretrész belső függőleges oldalára vannak erősítve és az (a) léc (b) nemezzel borított domború oldalával az ablakszárny nyitott állásában az (m) keretrész alsó fölületéhez (3. ábra), az ablakszárny becsukásakor pedig még az ablakdeszka (n) ütközőfokához is (4. ábra) illeszkedik. Ahol az (n) ütközőfok nem volna elég magas, ott az (o) ablakdeszkát lejebb helyezzük. Megjegyzendő, hogy az (fl) rúgónyereg alkalmazása helyett az (m) keretrész belső oldalát mindjárt úgy képezhetnők ki, hogy a rúgó közvetlenül arra legyen erősíthető.
