66820. lajstromszámú szabadalom • Berendezés függönyöknek a függönyrúdra való könnyebb ráhelyezésére

egy-egy üreges szegélyébe vannak betolva és fönt gyűrű vagy efféle útján a függönyrúdon csúsznak. Ezen gyűrűkre, valamint a többi tarlógyűrűre az (a) függönyfülek vagy még előnyösebben rágombolható (f) szalagok útján van fölfüggesztve. A függönyrúd célszerűen mindkét végén aránylag lapos görbületben kb. derékszögben a fal felé van meghajlítva, amint ez a 3. ábrán látható, minek folytán a legkülső függönygyűrűk, melyek a tolórudakat tartják, egészen a falnál helyezhetők el. A találmány értelmében a (d) függönyrúd oly módon van megosztva, hogy a függönyrúd két ívdarabja a falon helytállóan van megerősítve, míg a függönyrúd közbenső része, pl. az (i) csap körül, csukló módjára elforgatható úgy, hogy ezen rész valamely (k) elreleszelés kikapcsolása után lefelé lengethető, amint ez a 2 ábrán eredményvonallal jelezve van. Az elreteszelő berendezés ezen esetben az üreges (d) függönyrúd helytálló (h) részében elcsúsztatható és az (1) nyomórúgó hatása alatt álló (k) releszből áll. Ezen retesz az oldalirányú (m) pecekkel van ellátva, mely a függönyrúd (h) részének megfelelő hasítékában csúszik és a (k) retesznek az (I) rúgó útján a (b) rúdrészből való túlságos kiszorítását megakadályozza. A (k) retesz továbbá oly módon van lerézselve, amint ez a 2. ábrán láthaló, hogy a reteszt a fölfelé lengő (d) függönyrúdrész ajtózárhoz hasonlóan visszaszoríthatja, mire a retesz a függönyrúd lengethető (d) részének üregébe lép. Hogy az elreteszelést lentről lehessen kikapcsolni, legalább az egyik (b) tolórúd fönt az (o) pecekkel bír (4. ábra), mely a függönyrúd (h) részének hasítékán át a (k) retesz megfelelő (n) vájatába vezethető be, minek folytán ezen pecek segítségével a (k) retesz annyira húzható vissza, hogy a függönyrúd az (i) forgáscsap körül fölfelé leng, mire a függöny a (b) tolórudak segítségével könnyen levehető. Megfordítva lefelé lengetett (d) függönyrúd esetén az (a) függönyt a gyűrűk segítségével a függönyrúdra tolhatjuk és erre a mozgatható (d) függönyrúdrészt az egyik (b) tolórúd segítségével olykép tolhatjuk fölfelé, hogy a (k) retesz a függönyrúdba csappan bele és ezt a vízszintes helyzetben fogvatartja. Az (i) csukló kiképzése aránylag alárendelt fontosságú. Bizonyos körülmények között előnyös a mozgatható (d) rúdrésznek a bal (g) ívdarabbal való szilárd összeköttetése és ezen ívdarabnak a falban forgatható (p) forgáscsap körül való kilengetése. Ezen elrendezés különösen azon esetben válik egyszerűvé és előnyössé, ha, amint ez az 5. ábrán látható, a (g) ívdarabnak a fal felé fordított vége a forgástengellyel párhuzamos és erre derékszögben tovább vezetett vájattal, illetve az (r, s) szögalakú hasílékkal van ellátva, melybe a (p) forgáscsapon megerősített (q) pecek kapaszkodhat. A szögalakú (r, s) hasíléknak és a (q) peceknek helyzete úgy van megválasztva, hogy a (q) pecek a függönyrúd (g) részének a (p) forgáscsapra való helyezését akkor engedi meg, ha a függönyrúd a forgási ponthoz képest a vízszintes helyzet fölé emelletett kismértékben; a függönyrúd azonban a hasíték (s) része által elreteszeltetik azon esetben, ha a függönyrúd vízszintesen fekszik vagy kissé lefelé hajlik. A 6. és 7. ábrán föltüntetelt harmadik foganatosítási példa szerint a (d) függönyrúd fogvatartására és elreteszelésére a rúd mindegyik oldalán egy-egy, a rendes, függőleges (u) pecekkel biró (p) tarló szolgál, mely, pl. hátul, a villaalakú (v) pecekkel van ellátva, mely pecek két fogán át az (x) kiugrással biró (w) rúgó nyúl a két (u) és (v) pecek között lévő térbe; a (d) függönyrúd ennélfogva a rúgó erejének legyőzése után az (x) kiugráson túl mozgatható és ekkor vagy a