66820. lajstromszámú szabadalom • Berendezés függönyöknek a függönyrúdra való könnyebb ráhelyezésére

egy-egy üreges szegélyébe vannak be­tolva és fönt gyűrű vagy efféle útján a függönyrúdon csúsznak. Ezen gyűrűkre, valamint a többi tarlógyűrűre az (a) függönyfülek vagy még előnyösebben rá­gombolható (f) szalagok útján van föl­függesztve. A függönyrúd célszerűen mindkét vé­gén aránylag lapos görbületben kb. de­rékszögben a fal felé van meghajlítva, amint ez a 3. ábrán látható, minek foly­tán a legkülső függönygyűrűk, melyek a tolórudakat tartják, egészen a falnál he­lyezhetők el. A találmány értelmében a (d) függöny­rúd oly módon van megosztva, hogy a függönyrúd két ívdarabja a falon helyt­állóan van megerősítve, míg a függöny­rúd közbenső része, pl. az (i) csap kö­rül, csukló módjára elforgatható úgy, hogy ezen rész valamely (k) elreleszelés kikapcsolása után lefelé lengethető, amint ez a 2 ábrán eredményvonallal jelezve van. Az elreteszelő berendezés ezen esetben az üreges (d) függönyrúd helytálló (h) részében elcsúsztatható és az (1) nyomó­rúgó hatása alatt álló (k) releszből áll. Ezen retesz az oldalirányú (m) pecekkel van ellátva, mely a függönyrúd (h) részé­nek megfelelő hasítékában csúszik és a (k) retesznek az (I) rúgó útján a (b) rúd­részből való túlságos kiszorítását meg­akadályozza. A (k) retesz továbbá oly módon van lerézselve, amint ez a 2. ábrán láthaló, hogy a reteszt a fölfelé lengő (d) függönyrúdrész ajtózárhoz ha­sonlóan visszaszoríthatja, mire a retesz a függönyrúd lengethető (d) részének üre­gébe lép. Hogy az elreteszelést lentről lehessen kikapcsolni, legalább az egyik (b) toló­rúd fönt az (o) pecekkel bír (4. ábra), mely a függönyrúd (h) részének hasíté­kán át a (k) retesz megfelelő (n) vájatába vezethető be, minek folytán ezen pecek segítségével a (k) retesz annyira húzható vissza, hogy a függönyrúd az (i) forgás­csap körül fölfelé leng, mire a függöny a (b) tolórudak segítségével könnyen le­vehető. Megfordítva lefelé lengetett (d) függöny­rúd esetén az (a) függönyt a gyűrűk se­gítségével a függönyrúdra tolhatjuk és erre a mozgatható (d) függönyrúdrészt az egyik (b) tolórúd segítségével olykép tol­hatjuk fölfelé, hogy a (k) retesz a füg­gönyrúdba csappan bele és ezt a vízszin­tes helyzetben fogvatartja. Az (i) csukló kiképzése aránylag alá­rendelt fontosságú. Bizonyos körülmé­nyek között előnyös a mozgatható (d) rúdrésznek a bal (g) ívdarabbal való szi­lárd összeköttetése és ezen ívdarabnak a falban forgatható (p) forgáscsap körül való kilengetése. Ezen elrendezés különösen azon eset­ben válik egyszerűvé és előnyössé, ha, amint ez az 5. ábrán látható, a (g) ív­darabnak a fal felé fordított vége a for­gástengellyel párhuzamos és erre derék­szögben tovább vezetett vájattal, illetve az (r, s) szögalakú hasílékkal van ellátva, melybe a (p) forgáscsapon megerősített (q) pecek kapaszkodhat. A szögalakú (r, s) hasíléknak és a (q) peceknek helyzete úgy van megválasztva, hogy a (q) pecek a függönyrúd (g) részé­nek a (p) forgáscsapra való helyezését akkor engedi meg, ha a függönyrúd a forgási ponthoz képest a vízszintes hely­zet fölé emelletett kismértékben; a füg­gönyrúd azonban a hasíték (s) része ál­tal elreteszeltetik azon esetben, ha a füg­gönyrúd vízszintesen fekszik vagy kissé lefelé hajlik. A 6. és 7. ábrán föltüntetelt harmadik foganatosítási példa szerint a (d) függöny­rúd fogvatartására és elreteszelésére a rúd mindegyik oldalán egy-egy, a rendes, függőleges (u) pecekkel biró (p) tarló szolgál, mely, pl. hátul, a villaalakú (v) pecekkel van ellátva, mely pecek két fo­gán át az (x) kiugrással biró (w) rúgó nyúl a két (u) és (v) pecek között lévő térbe; a (d) függönyrúd ennélfogva a rúgó erejének legyőzése után az (x) ki­ugráson túl mozgatható és ekkor vagy a

Next

/
Thumbnails
Contents