66770. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szivarkaszopókákhoz való szalmaborítás előállítására

Megjelent 1915. évi április hó 261-én

. MAGY. fg^ KIR. SZABADALMI ffpf

H HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66770. szám, X/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés szivarkaszopókákhoz való szalmaborítás előállítására. ALOIS B. FISCHL CÉG DRESDENBEN. A bejelentés napja 1913 szeptember bó 23-ika. A szivarkaszopókákhoz való szalmaborítást eddig úgy készítették, hogy a fölhasított és laposra kiterített szalmaszálakat egymás mellett selyempapirlapokra ragasztották és ezen lapokból a szopókáknak megfelelő nagyságú darabokat vágtak ki, melyeket aztán kézimunkával a szivarkahüvelyek végén megerősítettek. A fölragasztott szalmaszálakból álló lapok aránylag kis méretűek, mivel a szalmaszálak használható hossza rendszerint nem több, mint 18 cm. Számos kísérlet után sikerült az említett kis lapokból tekercsekké göngyölhető, tetszőleges hosszúságú és szélességű lapokat előállítani, melyek keskeny szalagokra vághatok és ez utóbbiak éppen úgy, mint a hüvelyekhez való papírszalagok, a szivarkagépben közvetlenül, kézimunka igénybevétele nélkül földolgozhatok. Hogy a nyers lapok szalagokká való földolgozásra alkalmassá váljanak a találmány szerint a szalmaszálak hosszirányú rostjainak összefüggését meglazítjuk oly módon, hogy a lapokat egy éles szélű test fölött húzzuk el és ezáltal hajlékonnyá tesszük úgy, hogy a szalma a szivarka körül való fektetés alkalmával ahoz teljesen hozzásimul. A hajlékonnyá tett, nagy méretű lapokból előállított szalagtekercs a mellékelt rajz 5. ábráján van föltüntetve. Minthogy a szivarkán a szalma hosszirányú rostjainak a szivarka hossztengelyével párhúzamosaiv kell haladniok, a szalagon a rostok hosszvagy harántirányban haladnak aszerint, amint a szalmaszalag a hüvelypapirral párhúzamosan vagy arra merőlegesen vezettetik be a szivarkagépbe. A szalagból levágott darabok mindkét esetben úgy helyeződnek a hüvelypapirra, hogy a rostok a szivarka tengelyével párhúzamosak lesznek. A szalag összeállításához, mint fentebb említve volt, átlag 18 cm. hosszú szalmaszálak állnak rendelkezésünkre, melyeket a találmány szerint tompán illesztünk egymáshoz és ragasztó csíkok segélyével foglalunk össze. A szalmaszálakat nem lehet átfedéssel összeragasztani, mert egyfelől a ragasztási hely túlvastag lenne, másfelől pedig a szalmaszálaknak kovasavval bevont sima föiületén a ragasztó anyag nem fogna. A mellékelt rajz 5. ábrája egy részben legöngyölt tekercset mutat, melyben (a, b, c, d) a szalmával beragasztott selyempapirnak a ragasztó csikók segélyével összekötött darabjait jelzi. Az egyik (e) ragasztó esik a legöngyölt részén látható. A szalag a kerékpapirból álló (f) magra van göngyölve. A fölgöngyölés a kereskedelmi forgalom-