66757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves és szervetlen anyagok víztelenítésére

Megjelent 1915. évi március hó 29-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 66757. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás szerves és szervetlen anyagok víztelenítésére. ELEKTRO-OSMOSE AKTIENGESELLSCHAFT (GRÁF SCHWERIN GESELLSCHAFT) CÉG M/M

FRANKFURTBAN. A bejelentés napja 1914 március hó 19-ike. Elsőbbsége 1913 junius hó 2-ika. Ismeretes, hogy szerves és szervetlen anyagokat, elektro-osmose segítségével, vízteleníteni és nedvüktől megfosztani lehet. Mint már előbbi munkáimban kimutattam, különösen a tőzeget lehet ily módon vízteleníteni és ezáltal aránylag száraz állapotban nyerni. A korábbi eljárások szerint a nyert tőzeget, az akkor rendelkezésre álló gépekkel, megőrölték és aztán a földolgozásnak vetették alá. Bár az ily módon nyert tőzegmassza oly szárazsági fokkal .bírt, amely mechanikus víztelenítéssel nem, vagy csak tetemesen nagyobb költséggel volna elérhető, még sem volt eddig lehetséges az ismeretes eljárásokat a gyakorlatba bevezetni, mivel a bizonyos energiamennyiség fölhasználása mellett elért víztelenítési fok nem volt még elég magas arra, hogy az elektroosmotikus eljárást nagyobb terjedelemben gazdaságilag értékesíthetővé tegye. Beható vizsgálataim és kísérleteim már most oly eljárást adtak, mellyel az energiafogyasztás növelése nélkül főleg a tőzeg szárazsági fokának tetemes növelése érhető el, mely eljárás azonban más szerves, vagy szervetlen természetű anyagokra is alkalmazható. Azt találtam ugyanis, hogy valamely test elektroosmotikus víztelenítése annál jobban fokozható, minél finomabb elosztásba hozzuk az illető testet, vagyis a részecskék növekedő kisebbségével a víztelenítési képesség foka és az osmose gyorsasága is nő. Ennek megfelelően az új eljárás abban csúcsosodik ki, hogy a tőzeget az elektroosmotikus víztelenítési folyamat előtt lehetőleg finoman szétaprítjuk. Hogy mily határig kell ezen aprítást eszközölni, az gazdasági mérlegelésektől függ. Számos kolloidchémiai munkánál a hatás gyakran fokozható azáltal, ha a kolloidtesthez, vagy annak iszapjához (Aufschlammung) elektrolytet adunk, mely a testet a kolloidoldatba átvinni képes. Az elektrolyt mennyiségét eddig azon testnek, melyhez azt hozzáadni akarták, vagy térfogatához, vagy súlyához viszonyítva szabták meg, ami azonban legtöbbnyire kedvezőtlen eredményekre vezet, mivel az elektrolytpótlék megengedhető maximumát gyakran túllépték, ami a hatást befolyásolta. Kitűnt azonban, hogy az elektrolytpótlék maximuma nem függ a szilárd részek mennyiségétől és súlyától, vagy azon folyadék térfogatától, amelyben a szilárd