66731. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a lángok elfojtására tűzveszélyes folyadékok tartányaiban

— 2 — vegő az égő folyadék fölületére leszorítja t és azután a közép felé hajtja. A keverék j a lángot palástszerűen minden oldalról körülveszi és a levegőtől elzárja. Ennekfolytán a lángkúp fokozatosan kisebb és kisebb lesz, míg végül kialszik. Az eljárás foganatosítására szolgáló, az 1. és 2. ábrán rajzolt berendezés a kővetkező : (a) jelöli a tűzveszélyes folyadék, például benzin tartányát, melyet alul az (i) fenék zár el. A fenék közelében a (k) kettősfenék van megerősítve, mely boltozott és a fal közelében több finom (t) nyílássál van ellátva. A tartány külső (i) feneke a gáz (1) bevezetőcsövét tartja, míg a folyadék az (s) csövön át vezethető be és el, mely az (1) csövön belül fekszik és a (k) feneken áthatol. Ha a tartányban levő folyadék kigyullad, akkor a tartány fölső széle minden oldalról levegő áramlik a íölületről fölcsapó lánghoz, mint ezt a III nyilak jelzik. Ha már most az (1) csövön át a lángfojtó gázt, például szénsavat bocsátunk a tartányba, akkor a gáz a boltozott (k) kettősfenék alsó fölületébe ütközik, minden oldal felé egyenletesen szétoszlik és a (t) lyukakhoz kerül, melyeken átlép és ezáltal a tartányfal közelében a folyadékon át finom buborékok alakjában fölemelkedik. E mellett a gáz a III légáramba ütközik és a II nyilaknak megfelelően az égő folyadék föfülete mentén vezettetik, mimellett a folyadék fölületét a levegőtől hatásosan elzárja. Ezáltal a láng a közép fölé terelte tik, hol a hozzálépő III légárammal együtt a lángfojtó II oltógázáramot is fölfelé ragadja, mimellett az utóbbiba a láng teljesen beburkolódik. Az 1. és 2. ábrán a (k) kettősfenék egy kiviteli alakja is látható. Ily tartányoknál többnyire nem ajánlatos a kettős feneket a külső fenékkel bármily szilárd összeköttetésbe hozni, hogy a külső fenéknek szegecs- vagy csavarlyukak által való megsértését elkerüljük. E célból a (k) kettősfenék egyes (m) részekből van öszszeállítva, hogy könnyen elhelyezhető legyen, mimellett az egyes (m) részek föl Télé álló gyűrűperemek segélyével vannak egymással összekötve. Az (i) tartány -fenéktől való kellő távolságot, azaz a kettősfenék alátámasztását sugárirányban álló (n) bordák biztosítják, melyek lefelé állnak és egyidejűleg a gáznak sugárirányú vezetésére szolgálnak. A belső kettősfenék tehát lazán fekszik az (i) tartány feneken. A sok (t) lyukkal ellátott fenék helyett oly lyukak nélküli kettősfenék is használható, mely valamivel kisebb a tartánynál és így a gázt egy szűk résen át közvetlenül a tartányfalnál bocsátja ki és az utóbbin fölemelkedni hagyja. Ez a berendezés a 3. ábrán látható. Mint az ábra mutatja, a gáz csak közvetlenül a tartányfalnál vezettetik hozzá. A boltozott kettős feneket kúpalakú is helyettesítheti, mint ezt a 4. ábra mutatja. A szélén lyukakkal ellátott fenék helyett gyűrűcső vagy gyűrűcsatorna is elrendezhető, mely a tartány alján fekszik. Magának a gyűrűnek alakja mellékes és csak az lényeges, hogy a gyűrű körülfutó hasítékkal vagy nyílásokkal legyen ellátva, melyekből a gáz fölfelé áramolhatik. Emellett — és ez igen fontos — a gáz olymódon vezetendő a gyűrűtesthez, hogy az utóbbi egész kerületén egyenletesen teljék meg a gázzal. A hozzávezetés a legcélszerűbben a gyűrűtest közepéről annak lehető sok pontja felé történik. Az 5. ábrabeli berendezés a kettős fenékkel kapcsolatban egy hengeres (b) falt mutat, mely a kettős fenék külső széléhez csatlakozik és az (a) tartányfallal szűk gyűrűrést képez. Ezáltal a gáz a fölemelkedésnél közvetlenül a tartányfalon vezettetik. A fölemelkedő buborékok tehát megakadályoztatnak abban, hogy a tartány közepe felé lépjenek a fölületre. A 6. ábrán rajzolt berendezésnél a tartányfalon több (c, d, e) gyűrűcsatorna