66650. lajstromszámú szabadalom • Légtúlhevítőberendezés
- 3 — két légáram összekeveredik és ismét ellenkező irányú áramokra válik szét, melyek a szekrény véglapjai felé vonulnak és a (17) és (19) falak közötti (21) nyílásokon haladnak út, mire a két légáram ismét a szekrény közepe felé tart és a (19) fal (23) nyílásán áthaladva újból összekeveredik, azután ismét szétválik és a (19) és (20) falak közötti (21) nyílásokon halad át. A (21) nyílásokon átmenő légáramok kifelé vonulva a görbe (24) terelő lemezeknek egymás felé irányuló végei közé jutnak és kifelé szétterjeszkedve, a (15) nyílásokon át a szekrény hátsó részébe tódulnak. A (4) szekrényen a leírt módon végighaladó levegő a nagy hevítő főiületekkel való érintkezés folytán igen magas hőfokot vesz föl úgy, hogy hőmérséklete a szekrény külső végéből való kilépésnél kb. 480—540" C-t ér el. A (15) nyílásokon kilépő forró levegő a túlhevítő szekrény és a (25) elosztó közé jut és ez utóbbinak (29) csatornáin és (30) nyílásain áthaladva szétosztatik és még erősebben fölhevül. Az ily módon előálló túlhevített levegő a kemence tüzelőterébe, közvetlenül a tűz fölé vezettetik és minthogy igen magas hőfokkal bir, könnyen összekeveredik a tűzgázokkal, melyeknek az oxigén hiánya folytán el nem használt részével -egyesül és azt elégeti. A túlhevítőt célszerű közvetlenül a kemenco v agy kazán ajtajához erősíteni és hogy a szekrény ne akadályozza az ajtó működtetését olyan esetekben, midőn a szekrény körülbelül egyenlő széles az ajtónyílással, a szekrénynek és az elosztónak egyik (a) fala ívalakban van kiképezve. Mint említve volt, a túlhevítő (9) homlokfala és a (2) ajtó közötti tér egy (11) kamrát alkot és ha a kemence már bizonyos működésben volt, akkor a túlhevítő fölmelegszik és a (11) kamrába ^ (3) tolókán belépő levegő már itt igen magas hőfokot ér el, még mielőtt a szekrény alsó részében levő (14) nyílásba jutna, mivel jelentékeny kiterjedésű forró fémfödületek mentén kelleti lefelé haladnia. A leírt berendezéssel nagy előnyök érhetők el és teljesen bebizonyult, hogy a berendezés nagy mennyiségű tüzelőszer megtakarítását teszi lehetővé és az eddigieknél sokkal jobb fűtési viszonyokat létesít a kemencében, amelyben alkalmazva van, mivel az égő gázok a fölhevített levegő bevezetése által a tökéletes elégésnek leginkább megfelelő állapotba jutnak és ennek folytán a termikus hatásfok lényegesen nagyobb. A szén tökéletes elégésének további előnye az, hogy a liuzamcsulornák tiszták és koromlerakódásoktól mentesek maradnak, mivel a berendezés használata esetén korom nem képződik és silány szenet égető kemencéknél a berendezés füstemésztő gyanánt működik. Kísérletek tényleg azt mutatták, hogy a levegő, midőn a kemence tüzelőterébe jut, a közönséges gázok gyuladási hőfokával bír és ennek folytán könnyen egyesül a tüzelőtérből távozó gázokkal és azokat tökéletesen elégeti. A kemence tüzelőajtaján a szokásos szabályozó tolóka van föltüntetve, mely az ajtón a szokottnál valamivel magasabbra nyúl fölfelé úgy, hogy a ltívüljől jövő levegő magasra fölvezettetik a túlhevítő (9) homlokfala mentén úgy, hogy midőn a (14) bebocsátó nyíláshoz lefelé mozog, nagy területű forró fölülettel jut érintkezésbe. Azonban a találmány nincsen a tolókának erre a foganatosítására korlátozva, amennyiben köralakú tolókák is alkalmazhatók és ezek úgy helyezhetők el az ajtón, hogy a levegőt oly módon bocsássák be és vezéreljék az előmelegítő kamrában való útjában, hogy magas hőfokra hevíttessék, mielőtt a (9) és (12) falak, továbbá az alsó és fölső (16) és (20) falak által közrefogott szekrénybe lépne, melyben mint főnt le volt írva, a levegő még jobban fölmelegszik, midőn á közfalak fölött oldalirányban halad úgy, hogy a (15) kibocsátó nyílásoknál való megérkezésekor már igen magas hőfokkal bir. A levegő azután az elosztószekrény falai felé és azokon való
