66606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás födémek előállítására
tók következtében kisebb lesz, mint az eddigi födémeké. A főfalon átmenő túlérő tartó fölfekvése és befalazása a lehető legnagyobb szilárdságot biztosítja. Csuklós kapcsolat alatt itt természetesen olyan tartókötést kell értenünk, amelyet a szilárdsági szempontok gyakorlatilag megengednek. Olyan ^összekötésre van tehát szükségünk, amely csak épen hogy nem merev, mert hiszen azok az elmozdulások, amelyeket a belső erők a tartókban megkívánnak, oly minimálisak, hogy azt a legcsekélyebb engedékenységű kapcsolat is lehetővé teszi. Épen ezért, mert a tartók elmozdulásai ilyen minimálisak, bármely ismeretes módon készíthetjük a födémek egyéb részeit anélkül, hogy akár a tartók ezeket, akár viszont a további födémrészek a tartókat a legkevésbbé is befolyásolnák. A leírt berendezés egy más kiviteli módja abban áll, hogy a kiegészítő tartókat nem kapcsoljuk közvetlenül a túlérő tartókhoz, hanem előbb egy haránttartót iktatunk közbe. A haránttartó mérete ugyancsak csekély lehet, miért is ennek alkalmaeljárás előnyeit nem fogja megzavarni, ellenben azt a további előnyt is biztosítja, hogy a kiegészítő lartó elhelyezése tekintetében a túlérő tartók elrendezésétől teljesen fölszabadulhatnak. így pl. ha az egyik helyiségben másképen vannak elrendezve az ajtó- és ablaknyílások, mint a másikban, akkor így a kiegészítő tartókat szokásos módon a legkedvezőbb helyekre tehetjük anélkül, hogy a túlérő tartók közvetlen folytatásában kellene maradnunk. Amint már említettük, a tartók játéka a födém egyéb részeit semmiképen sem befolyásolja ugyan, mégis óvatosságból megtehetjük, hogy betétvasakat helyezünk el a •csuklósan kapcsolt tartók mentében és ezen betétvasakat abba a betonrétegbe ágyazzuk be, amely a födém szerkezeti részét képezi. Evvel a födémnek azon részeit, amelyek a tartók esetleges nagyobb elmozdulása következtében leginkább szenvedhetnek, olyannyira megerősíthetjük, hogy a födémek kellő merevségét biztosíthatjuk. Minthogy a vasbetétek ilyetén elhelyezése mellett a tartómozgásból keletkező káros mellékerőket nyomban keletkezésük helyén vehetjük föl, ezek nem fognak elterjedni tovább, a födém egyéb részeire vagyis ily módon a vastartóknak aránylag nagyobb elmozdulása mellett is a födém merevsége semmit sem fog szenvedni. Még inkább szorosan a tartókra magukra korlátozhatjuk az elmozdulásokat, valamint az azokból keletkező káros mellékerőket, ha a csuklósan kapcsolt tartók mentében elfutó vasbetéteket harántirányban összehurkoljuk egymással a tartók körül, mert így a vastartók mintegy olyan kalitkába kerülnek, melyen belül elmozoghatnak, de amelyen túl még a legnagyobb elmozgás mellett sem fognak a káros mellékerők továbbterjedni. .Minthogy az átkaroláshoz aránylag vékony vassodrony is megfelel, amely még a mennyezeti vakolatból sem áll ki. a köröskörül való áthurkolás sem fogja zavarni a födém elkészítését. Sőt az áthurkolás avval a további előnnyel jár, hogy a menyezetvakolatot megerősíti és annak a tartók hosszában mutatkozó megrepedését elhárítja. Jelen találmány tárgyát az idetartozó vázlatos rajzok néhány példában tüntetik föl. 1. és 2. ábra alaprajz, 3. ábra nagyobb léptékű keresztmetszet. Az (a, b, c, d) falakkal határolt (e, f, g) födémeket részben a (h) mindkét felén túlérő, részben pedig (i) kiegészítő tartók hidalják át. A tartók között (k) csuklós kapcsolatok vannak ós a csuklósan kapcsolt tartók mentében (m) vasbetótek vannak elhelyezve, amelyeket (n) hurkok fognak össze a tartók körül. A 2. ábrában látható példánál (p) haránttartókat is látjuk, amelyek segélyével a kiegészítő tartók elhelyezése nemr kénytelen követni a hossztartók tengelyét. A túlérő tartók a (b, c) falak egész szélességében fölfekszenek és ezen falak fölmenő részének súlyát hordják, miáltal a túlérő tartók befalazása tökéletes.
