66606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás födémek előállítására

'Megjelent 1915. évi március hó 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 66606. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Eljárás födémek előállítására. EDELÉNYI DEZSÓ OKL. ÉPÍTÉSZ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1914 február hó 23-ika. Önmagában véve ismeretes az a szilárdságtani tétel, hogy az alátámasztásán túlérő ' tartó igénybevétele azonos fesztávolság és azonos megterhelés mellett kevesebb és azért az ilyen tartó mérete kisebb lehet, mint az alátámasztáson belül maradó közönséges tartóké. Igaz ugyan, hogy ez a tétel közvetlenül érvényes a födémekre is, vagyis tehát az alátámasztáson túlérő födém a közönséges födémhez képest épen úgy kisebb méretű lehet, anélkül, hogy gyöngébbé válnék, mint ahogyan ez a tartóknál van, ázonban a problémának ilyen közvetlen megoldását gyakorlatilag hasznosítani nem lehet. A házakat ugyanis úgy építik, hogy először végig fölhúzzák a főfalakat, majd elkészítik a tetőt és csak ennekutána kerül sor emeletenkint az egyes födémekre. Ha ellenben alátámasztásán túlérő födémet akarnánk készíteni, akkor az illető főfalat csak az első födémig húzhatnék föl, ott várnunk kellene, amíg a túlérő födém teljesen elkészül és csak azután folytathatnók a főfalat a legközelebbi födémig, ahol ez a munkaeltolódás és várakozás megismétlődnék. Az ilyen munkabeosztás gyakorlatilag keresztül vihetetlen, miért is jelen találmány a kitűzött problémát úgy oldja meg, hogy a túlérő födémeket is ugyanúgy utólag építhetjük be, mint eddig a közönséges födémeket. Jelen találmány lényegében abban áll, hogy szomszédos, egy síkba eső födémek közül az egyiket olyan tartókkal hidaljuk át, amelyek a másik födém síkjába túlérnek és ezen tartókat olyan további kiegészítő tartókban folytatjuk, amelyek közvetlen a túlérő tartókhoz csuklósan kapcsolódnak és az utóbbi födém síkjából még hátralévő darabot áthidalják, azután a födém egyéb részeit önmagában véve ismeretes módon, külön-külön elkészítjük. A födémek terhe a tartókra megy át, ennélfogva a leírt módon túlérő tartók alkalmazásával szilárdsági szempontból tulajdonképen magát a födémet is túlérővé tesszük anélkül, hogy az építkezés eddigi beosztását és sorrendjét megváltoztattuk volna. A túlérő tartók, valamint a csekély fesztávolságra szükséges kiegészítő tartók sokkal kisebb méretűek lehetnek, mint a közönséges átmenő tartók úgy, hogy a közönséges építkezési módhoz képest jelentékeny súlymegtakarítást érünk el. Ezzel a födémek egyrészt olcsóbbá válnak, másrészt avval a további előnnyel járnak, hogy szerkezeti magasságuk, valamint önsúlyuk az alacsonyabb tar-