66587. lajstromszámú szabadalom • Tizesátvivőszerkezet számlálógépek számlálóműveihez

Megjelent 1915. évi március hó 12-én.

_ MAGY. KIR. SZABADALMI jHg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66587. szám. VIl/c. OSZTÁLY. Tizesátvivőszerkezet számlálógépek számlálómüveihez. TRINKS FERENC GYÁROS BRAUNSCHWEIGBAN. A bejelentés napja 1914 március hó 20-ika Elsőbbsége 1913 április hó 29-ike. Találmányom számlálógépek tetszőleges számlálóműveihez való tizesátvivőszerkezetekre vonatkozik, mely a mellékelt és a találmány példaképen választott foganatosítást • alakját föltüntető rajzon beállítható mozgatókerekekkel biró számológépek fordulatszámlálóművénél alkalmazásban van föltüntetve. Találmányom az ismeretes, ilyen fajta szerkezetekkel szemben abban áll, hogy a tizeshatár átlépésekor bekapcsolható, fogas hajtómű egy közbeiktatott kerék tengelye körül forgatható emelőn van ágyazva, mely a fogas hajtómű munkahelyzetének megfelelő állásában fogva tartatik. Ezen tizesátvivőszerkezet azon előnnyel bír, hogy pontosan és biztosan működik. Továbbá a számláló* és átvivőkerekeknek a kelleténél tovább való forgása hatásosan elkerültetik, jóllehet azok rögzítésére a számlálómű minden értékhelye számára csak egyetlenegy rögzítőszerkezetnek kell elrendezve lennie. Az (1) tengely, mely a (2) beállítóműtengellyel közbeiktatott kerekek segélyével van összekötve, a (3) fogat hordja, mely a forgattyú fordulatait, a (4 és 5) fogaskerekek közvetítésével a (6) számlálókerékre viszi át. A «9» számjegy átlépésekor az (5) közbeiktatott kerék (7) pecke oly módon hat a kétkarú (8) emelőre, hogy az ezen (8) emelő által hordott és a (4) közbeiktatott fogaskerékkel állandóan kapcsolódó (9) fogaskerék kileng. Ezen kilengés folytán a (9) fogaskerék a (10) beállítókerekeken lévő ismert kilengethető (11, 12) tizeskapcsolópeckek mozgási pályájába jut úgy, hogy a (10) beállítókerekek forgásakor a (11, 12) peckek, kilengetett helyzetükben, a (9) fogaskerékbe kapaszkodnak ós a közbeiktatott (4, 5) kerekek közvetítésével a legközelebbi magasabbrendű (6) számlálókerékre hatnak. A kilengetett helyzetben (2. ábra) a (9) fogaskereket a (13) rúgó által befolyásolt (14) támasz fogva tartja, amennyiben a (8) emelő másik vége a (14) támasz (15) orrára támaszkodik, amint az a 2. ábrából látható. A tizeskapcsolás befejezte után a (14) támasz az (x) nyíl irányában ismét kileng azáltal, hogy az ezen (14) támasszal összeköttetésben álló (16) kart ugyancsak a nyíl irányában a kétkarú (17) emelő elforgatja. A (17) emelőt viszont a (2) beállító műtengellyel körülfogó (18) bütyköstárcsa forgatja el. A (14) támasz kilengése után a (19) rúgó a kétkarú (8) emelőt ismét lenyomja, mire a (8) emelő a (14) támasz alsó (20) kivágásába esik ismét be. Ezáltal az 1. ábrán föltüntetett nyugalmi állás jön ismét létre úgy, hogy a játék újból