66568. lajstromszámú szabadalom • Javítás olajúsztatási koncentráló eljárásokon

_ 8 — gyobb fajsúlyuk következtében és a levegő által nem segítve nem tudnak az iszapfölszin fölé emelkedni, ezek az áramlatból kiválnak, lesülyednek a lejtős (20) fenékre és onnan az érc-vízkeverék vízmennyiségének nagyobb részével a (21)-es kiömlőnyíláson át elvezettetnek. A (16)-os szeparáló cső mammutszivatytyúnak tekinthető, ámbár a fölfelé való áramlás sebessége kisebb, mint ezen szivattyúkban szokásos, de mindenesetre elegendő arra, hogy még a legdurvább ércrészecskék sem ülepedhetnek le. A 2. ábrában föltüntetett készülék lényegében az előbbinek sokszorosa. A hosszúkás alakú (25)-el jelölt tartány fölül nyitva van, fölső pereméje (26)-al van megjelölve. A tartányban több válaszfal van elhelyezve (27, 28, 29, 30). A (28) és (30)-al jelölt falak az edény (31)-el jelölt fenekétől fölfelé terjednek el, de nem érik cl fölső élét. A (27) és (29)-el jelölt falak fölülről lefelé terjednek, de nem érik el az edény fenekét. A tartány ily módon szeparáló és hozzávezető rekeszekre lesz fölosztva. A kellőképen előkészített iszap a tartányt határoló (25') és a (27)-es válaszfal közé lesz bevezetve, lefelé való áramlásában a (32)-es lejtős fenék által a (33)-al jelölt lyukasztott csőre lesz terelve, mely cső a tartány egész szélességére terjed ki és komprimált levegőt tartalmaz. Ez a levegő, mint előbb leírva, az iszap fölfelé való áramlásában a széjjelválasztást eszközli (27) és (28)-al jelölt válaszfalak által képezett kamrába. A komprimált levegőnek beömlése a (34)-el jelölt szeleppel lesz kontrollálva. A kiválasztott ércrészecskék a kamrának (35)-el jelült fölső élén át a (37)-el jelölt csatornába ömlenek. Az iszap fölszine ezen kamrában a keverék kisebb fajsúlyának és áramlási sebességének megfelelően valamivel magasabban áll, mint a bevezető oldalon. A meddő kőzetrészek és esetleges ércrészekkel együtt, melyek még nem voltak képesek az iszap fölszine ÍÖlé emelkedni, a (28, 29)-el jelölt válaszfalak által képezett kamrába lépnek, ahol megint (38)-al jelölt lejtős fenék által egy második (39) lyukasztott csőre vezettetnek és újra a (29) és (30) válaszfalak által képezett kamrában szeparáló eljárásnak lesz alávetve, mely eljárás esetleg tetszés szerinti számban ismételhető, amíg végre az utolsó (40)-el jelölt és a (30, 25") válaszfalak által határolt rekeszben mint érctől többé-kevésbé mentes kőzet gyűlik össze. A második és ez esetben az utolsó szeparáló kamra (41)-el jelölt átömlési éle magasabb helyzetben van föltüntetve, mint az előző rekesz megfelelő (35)-el jelölt éle, az esetben t. i. ha a (29, 30) által határolt rekeszben a (42)-vel jelölt összeterelő válaszfal lesz alkalmazva, az iszap és a hab fölszine is magasabban fog állani, mintha ilyen összeterelő válaszfal nem használtatnék. A (40)-el jelölt rekesz egy (43) úszóval kontrollált (44) szelepet tartalmaz, mely a (45)-el jelölt kiömlési nyílást zárhatja el. Ennek célja az iszap fölszinét az egész készülékben állandó magasságban tartani. Magától értetődően hasonló szerkezet használható az 1. ábrában föltüntetelt apparatuson is. A 2. ábrában föltüntetett szerkezet működése minden tekintetben azonos az 1. ábráéval. Az eljárás ismétlése az egyes eljárás lefolyására befolyással nincsen. Mindakét szerkezetben az iszap fölszine fölött a levegőbuborékok által egy habréteg lesz képezve, mely olajjal bevont légbuborékokból áll és mely olajburok a kiválasztott ércrészeket tartalmazza. A habréteg vastagsága a (23) és (42)-vel jelölt összeterelő falak helyzetétől, ill. az átfolyó élek beállításától, valamint a bevezető oldal iszapfölszín magasságától és a használt légmennyiségtől függ, mely rétegvastagság továbbá még a szeparáló iszaposzlop magasságával is változik. Az eljárás ábrázolására két szerkezet lett bemutatva, de más szerkezetek is használhatók anélkül, hogy az eljárás lényegében változást szenvedne. Az eljárás főbb előnyei, hogy az ed-