66559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sokszorosító képszövéshez és festményeknek szövetekben bársonyhatással való visszaadására

— 5 — ábra), a tfítartóból (62)-nél kilépnek (13. ábra) és azután azonnal az első (27) vereték lyukaiba hatolnak be, ezekből való kilépésük után az első szövétszalagba ütköznek, azon áthatolnak, azután pontosan vízszintesen vezetve a második vezetéken, valamint a második szövetszalagon és így tovább mind a nyolcvan szövetszalagon és a hozzátartozó vezetékeken és végül az utolsón haladnak át és az utolsó (53) vezetékből (13. ábra) kilépnek. Az (53) vezeték lyukaival pontosan az (54) szedőszerkezet horgocskáin át van elrendezve (13. ábra), mimellett a szedőszerkezet a ferde (48) állványon (12. ábra) van elhelyezve. Ezen a helyen az utolsó szövetszalagból kilépő üreges tűk állva maradnak, mivel a léc, amelybe be vannak helyezve (55)-nél (17. ábra) ütközik, míg az üreges tűkben lévő, a másik (56) lécből kiálló hörögtük annyi ideig mozognak tovább, míg ezen tűk horgai az üreges tűkben egészen ki nem léplek. Ily módon a szedőműveken elrendezett összes fonalak a tűtartó kétszázötven tűje fölött vannak és készen állanak arra, hogy a horgok által megfogassanak. Ha ugyanis a ferde állványon elrendezett szedőszerkezetet a (49) házikerék segélyével (12 ábra) eltoljuk, az annyira sülyed, hogy az összes fonalak a horogtűk horgaiba hatolnak és a horogtűk által megfogatnak, (mint ez a 19. ábrán (D)-nél látható). A (89) kézikeréknek (11. ábra) üreges tűk előretolásával ellentétes irányú forgatása által a tűk visszavezettetnek, azonban egyidejűleg a horgok egy ütköző pillanatnyi hatása következtében arra a lécre kerülnek, amely az említett horgokat a fonalak beakasztása céljából ismét az üreges tűkbe tolja úgy, hogy visszatérésükkor a szövetszalagokon való átmenetük alatt akadályt nem képeznek és a szövetszalagokat a horgokkal nem rongálják. Ha az egész tűsor így visszatért, az első szedőmű összes fonalai mind a nyolcvan szövetszálakon áthuzatlak. A fonalaknak a horogtűkről való leakasztását az (57) léc (13. ábra) létesíti, mely a (29) térben fölemelkedik és szorosan az (58) lécre támaszkodva, az öszszes fonalakat, melyek a szövetszalagokból kiállanak és még a horgokon függenek, kissé fölemeli. Ha ezt követőleg a tűk tömege kissé előre mozgattatik, a tűk a léc üregébe hatolnak és a fonalaktól megszabadulnak. Ezután a vezetékek síkja ugyanúgy, mint a tűtartó tovább sülyed, míg a fonalak a vezetéklyukak füleiből kilépnek. Az első munka befejeztével, azaz a fonalak első leiének a szövetszalagokon való átvezetese után a tűtartó azon szerkezet által, mely pl. a 13. ábrán a tűtartó alatt van elrendezve, kissé ferdén főiemeltetik és a vezetékek másik lyuksorára beállíttatik, melyek a második szedőmű fonalai másik részének az első szövővonalon mind a nyolcvan szövetszalagon át való újbóli vezetésére szolgálnak. Miután ez megtörtént, az egy szövésvonalhoz tartozó szedőművek fonalai pontosan ugyanabban a helyzetben vannak elrendezve, mint a megfelelő színrészecskék a kartonlap metszésélén. Az első szövésvonal létesítése után a tűtartót a nagy vezetékek egyikén elrendezett (59) szövésskála (13. ábra) egy beosztásával sülyesztjük és a vezetőlapok, mivel a tűtartóval sülyednek, a beszőtt fonalakat a (30) fülekből (17. ábra) kiengedik úgy, hogy a vezetőlyukak ismét szabadok lesznek. Az összes következő szövésvonalaknál pontosan ugyanúgy járunk el, mint az elsőnél, míg a képet alkotó összes görgők föl nem használtattak. A festmény az előírt újszerű keresztszövés által mind a nyolcvan szövetszalagba be van szőve. Most a keresztszövésű fonalak által összeszőtt függélyesen álló szövetszalagokat egymástól szét kell vágni. Ezen célból a két legszélső szövetszalagra azon a helyen, ahol a fonalvégek kiállanak, a