66558. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víznek sterilizálására

városi vízszolgáltató hálózatokban áramló víznek sterilizálása céljából. Erre a célra szabad chlor, még pedig legcélszerűbben a kereskedelmi árút képező komprimált klórgáz használható, bár más forrásból származó pld. elektrolytikus cellában fejlesztett klórt is lehetne használni. Chlormész és más alchlorossavas sók a jelen célra azért nem alkalmasak, mert sterilizáló hatásuk részben a legtöbb vízben jelen lévő szénsavtólfügg, ami annyiban hátrányos,amennyiben a kémiai változások, főleg kisebb hőmérsékleteknél,' csak lassan és igen gyakran tökéletlenül mennek végbe. Klórmésznek alkalmazásánál ezért a csak a sterilizáláshoz szükséges klórmennyiségen fölül még jóval nagyobb mennyiségű chlornak alkalmazása szükséges és ily nagy mennyiségeknek alkalmazásánál a víz igen könnyen chlormészízt kap. A klórnak az evvel kezelendő vízbe való közvetlen bevezetése a gyakorlatban különböző okokból alig foganatosítható. Az egyik ok a szükséges klórmennyiségnek oly kicsiny volta, hogy annak egyenletes elosztása nehézségekbe ütközik és több időt vesz igénybe, mint amennyi rendelkezésre áll. Ha a klórbevezetés közvetlenül történik, a vízben időszakosan oly helyek vagy övezetek keletkeznek, melyek a sterilizáláshoz szükségesnél több chlort tartalmaznak. Ezen helyi klórfölöslegnek nagy része eltünhetik, még mielőtt a klórnak egyenletes eloszlása a vízben bekövetkezik. További nehézséget okoz az a körülmény, hogy klórgáznak elnyeletése meglehetősen lassan megy végbe és annak a vízbe való bevezetésénél nagy mennyiségű gázbuborék emelkedik föl, mely kihasználatlanul távozik el. Ezenkívül a vízszinnek áramló víz esetében elkerülhetetlen időszakos változásai is nehézségeket okoznak a gázhozzávezetésnél, mert ezen változásoknak következtében a vízhez hozzávezetett gázmennyiség is változásokat szenved. Ezen változásoknak oka a gáznak bevezetési nyílására ható, változó folyadéknyomás. A találmányt képező eljárásnál ezért nem közvetlenül a víznek főtömegét kezeljük chlorral, hanem a chlort először kisebb vízmennyiséggel nyeletjük el, hogy ily módon egyenletes erősséggel illetve koncentratióval biró sterilizáló oldatot állítsunk elő, azután pedig ezt az oldatot keverjük hozzá a kezelendő víznek főtömegéhez. Valamely tetszőleges nagyságú vízmennyiségnek egy másik vízmennyiséggel való keverése természetesen jóval egyszerűebben végezhető, mint egy rész gáznak egyenletes elosztása egy millió rész vízben. A chlornak elnyeletése, a mint az már említve volt, aránylag lassan, azonban a víz és gáz érintkezési fölületének nagyságától függően megy végbe, miért is a klórvíznek előállításánál a gázt a vízen nem buborékok alakjában vezetjük át, hanem a vizet nagy fölületre terítjük szét és a gázt ezen nagy vízfölülettel hozzuk érintkezésbe. A gyakorlatban a vizet célszerűen fátyol alakjában terítjük szét és ellenáramban vezetjük egy gázárammal szembe. A gömbalakú gázbuborékok a legnagyobb térfogat mellett a legkisebb érintkezési fölületet nyújtják a víznek. A víznek fátyolalakban történő szétterítése és az ellenáram elvének alkalmazása ezenkívül lehetővé teszi azt is, hogy a víznek és gáznak keverési aránya pontosan betarttassék. A víznek klórral való sterilizálásánál ezen keverési aránynak pontos betartása a már megadott okokból a legnagyobb fontossággal bír. A víznek elosztására és mennyiségének szabályozására a legkülönbözőbb szerkezetek használhatók. Az eljárásnak a gyakorlatban pld. városi vízvezetéki hálózatban áramló víznek sterilizálása céljából való foganatosításainál egy külön mellékvízáramot létesítsünk, mely pld. a fővízáramban folyó vízmennyiségnek körülbelül 01—002%-át kitevő vízmennyiséget szállít. Ezt a mellékvízáramot egy kis, a fővízáramtól elágaztatott vízáram képezi, melyet kokszszal, kődarabokkal vagy más, hasonló anyaggal telt toronyban lecsörgedeztetünk, hogy a víz ily módon nagy fölületen teríttessék szét. Ezen a tornyon alulról fölfelé chlorgázt vezetünk át, melyet célszerűen egy, kereskedelmi árút képező, csöppfolyósított klórral telt palack