66513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a levegőn száradó deszkák, gerendák és hasonló faárúk repedezésének meggátlására

Megjelent 1915. évi március hó 10-é». MAGY. ^ KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 66518. szám. VIII/C. OSZTÁLY. Eljárás a levegőn száradó deszkák, gerendák és hasonló faáruk repedésének meggátlására. VOGT JOHANN MŰVEZETŐ GÖPPINGENBEN. A bejelentés napja 1913 október hó 30-ika. Elsőbbsége 1912 október hó 29-ike. A frissen vágott deszkák, gerendák és másefféle faáruk száradás közben megrepedeznek, ami a faárukra nézve igen nagy hátrányt jelent. Ezen hátrányos jelenség oka egyrészt a fa egyenlőtlen sűrűségében, másrészt pedig a kívülről befelé fokozatosan végbemenő száradásban leli magyarázatát. Ha egy fatörs közepéből származó frissen vágott deszkát száradás céljából elraktározunk, úgy azt a megfigyelést tehetjük, hogy a deszka a kiszáradás előrehaladásával nemcsak szélességében zsugorodik össze, azaz keskenyedik, hanem hosszirányban is tetemesen megrövidül, még pedig a farostoknak hosszirányban történő ezen zsugorodása nem egyenletes, hanem a deszka szélei felé erősebb, mint középpontjában. Azon- j kívül oly fatörzseknél, amelyek hosszabb ideig maradnak vágatlan állapotban, a kéreghez közelebb fekvő fasejtek tetemesen gyorsabban száradnak ki, mint a fatörzs közepe felé fekvők, ami szintén a térfogat- ! nak egyenetlen módon való csökkenését vonja maga után. A térfogatnak ezen egyenetlen mérvű csökkenése, valamint a farostok egyenetlen megrövidülése következtében természetszerűleg feszültségek lépnek föl a fában, ame-I lyek a rugalmassági határ túllépésénél a deszkák megrepedezését, sőt némely esetben teljes kettéválását idézik elő, amidőn is a deszka két fele x-alakú görbületet vesz föl. A széteső részek félhold alakot vesznek föl, amélyeknek belső átmérője néha 5%-kal kisebb lehet, mint a magrostokból álló külső szél. Á jelen találmány célja a fa homlokfölületén és oldalfelületein föllépő ilyfajta repedéseknek meggátlása. Ha a kéreg felé fekvő lágyabb és a zsugorodásnak a magrétegnél erősebb mérvben kitett farétegeket lassabban sikerül kiszárítani, mint a magréteget, úgy főként és elsősorban a magréteg fog a rostok hosszirányában zsugorodni és a száradás előrehaladásával arányosan megszilárdulni, anélkül, hogy a farostok elhajlása bekövetkezhetnék, minthogy a magréteg ez esetben egyetlen egészet képez, amelynek rostjai egymást kölcsönösen merevítik, vagyis egymás felé húzódnak össze, míg a külső, még lágy faréteg kényszerítve van a merev magréteg felé húzódni össze. Ezt a célt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a deszkaszélek mentén a deszkák közé (a) hosszfácskákat helyezünk,