66489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés változó elektromos áramokat vezető vezetékekben föllépő energiaveszteségeknek csökkentésére
Azonban a Thompson-féle vezeték csillapítása csak akkor csökkenthető annyira, hogy gyakorlati eredményt érünk el, ha legalább is 8 tekercset alkalmazunk egy hullámhossznak megfelelő vezetékrészben. Hogy a szóban forgó példánál, amidőn a tekercsek távolsága 26 km., a kompenzálatlan vezetékben föllépő hullámhosszra 8 tekercs essen, a periódusszámnak nem szabad 95-nél nagyobbnak lennie. Ha a tekercseknek ellenállását elhanyagoljuk, úgy a kettős vezeték kilométerére eső csillapítás 00136 lesz szemben a kompenzálatlan vezetékben föllépő 0 029 csillapítással. 1500 frekvencia mellett csak akkor esik 8 tekercs a kompenzálatlan vezetékben föllépő hullámhosszra, ha a tekercsek közötti távolság 65 kilométerre csökkentetik. Ekkor a vezetékelem kapacitási ellenállásának és a tekercsek induktív ellenállásának egyenlősége esetén, vagyis x a rezonancia-állapotban, a Thompson-vezeték csillapítása a kettős vezeték kilométerére 0 05, szemben a kompenzálatlan vezeték 011 csillapítási együtthatójával. A vezeték csillapítását tehát gyakorlatilag lényegesen csökkenthetjük, ha a tekercsek távolsága a fönt megadott szabály értelmében legföljebb a kompenzálatlan vezetékben föllépő hullámhossz nyolcadrészével egyenlő. A fönti fejtegetésekből kitűnik egyrészt a helyesen megszerkesztett Thompsonféle vezeték gazdasági értéke és az is, hogy a Thompson-féle vezeték bizonyos célokra lényeges előnyöket nyújt a Pupinféle vezeték fölött. A mesterséges Thompson-féle vezeték a resonancia esetében ugyanazon csillapítással és karakterisztikával bír, mint a megfelelő mesterséges Pupin-vezeték, ha a tekercses effektív ellenállását mindkét vezetéknél elhanyagoljuk, hogy az összehasonlítást lehetővé tegyük. Az 5. és 6. ábra az egyenértékű mesterséges Pupin-féle vezeték egy-egy vezeték-elemét tünteti föl. A hosszegységre vagy vezetékelemre eső induktivitás ezen Pupin-vezetéknél ugyanazon tekercstávol| ság mellett kétszer akkora, mint a Thompson-féle vezetéknél. A Thompson-féle vezetéknél a önindukciótekercsek okozta energiaveszteség a tekercsek effektív ellenállása által idéztetik elő és épen úgy hat, mint a levezetési veszteség, mivel a tekercseken átfolyó áram az oda- és visszamenő vezetékág közötti feszültségtől függ, míg. ellenben a Pupin-féle vezetéknél a tekercsek effektív ellenállása a vezeték ellenállásához hozzáadódik. A Thompson-féle vezeték karakterisztikája általában sülyed, ha a csillapítás növekszik és fordítva, emelkedik, ha a csillapítás csökken. Enfogva egy hosszabb Thompson féle vezeték állandó kezdeti feszültség mellett nagyobb áramot vesz föl, ha a csillapítás növekszik, miáltal a vezeték végén az áram csökkenése növekvő csillapításnál bizonyos fokig meggátoltatik. Ez sok esetben kedvező. A Pupin-féle vezetéknél a csillapításnak növekvő rezgésszám mellett föllépő erősbödésével a karakterisztika többé vagy bevésbé emelkedik és pedig a hullámhosszra eső tekercsszámtól függő mértékben. A legnagyobb különbséget azonban a kétféle vezetéken föllépő hullámhosszak mutatják; míg ugyanis a tekercsek bekapcsolása által a Pupin-féle rendszernél az eredő hullámhossz rövidebb, mint a tekercsek beiktatása előtt, addig a Thompson-féle rendszernél a tekercsek beiktatása által a hullámhossz lényegesen növekszik. Ebben fontos gyakorlati előny rejlik, mivel a rövid hullámhosszakkal dolgozó távbeszélő- és táviróvezetékeknél, az egyes vezetékágak kapacitásának gyakorlatilag elkerülhetetlen eltérései és pedig úgy az egyes vezetézágak kapacitásbeli különbségei egymásra, mint pedig a földre vonatkoztatva, tökéletesen egyenlő^ egyenletes induktivitás vagy egyenlő tekercsek mellett, különösen magasabb rezgési számoknál elegendők ahhoz, hogy az egyes vezetékágak annyira assymmetrikusakká váljanak, hogy egyenlőtlen hullámok hatására a duplex beszélgetés-